Január 6, hétfő

Tudom hogy nem szabadna ezt csinálnom, de mégis beléptem és szeretnék írni neked valamit, amit vagy látni fogsz, vagy soha sem fogod észre venni.

Amennyire jól és nyugodtan aludtam tegnapelőtt egy hónap nyugtalanság után, miután megint beszéltünk egy hosszú hosszú csend után, legalább annyira rossz volt az utóbbi éjszaka.

A nyugalmas éjszaka közepén írtál nekem egy üzenetet egy kérdéssel. Vettem a fáradtságot hogy ezt reggel 6kor egy hosszú levéllel megválaszoljam. Ezt a levelet majdnem 3 órán keresztül írtam. Majdnem későn is indultam a vasárnapi misére. Sajnos ebben a levélben túl nyitott voltam az érzelmeimről.

Igaz arról szólt hogy még mindig nagyon erősen érzem veled a kötődést. Azért is esik nagyon jól veled beszélni és megosztani veled azt ami bennem van. Sajnos nem sikerült úgy megfogalmazni hogy ne érezd azt hogy bűntudatot szeretnék benned kelteni.

Nem tenném ezt. Az utóbbi másfél évben nem tettem sosem direkt olyan dolgot ami neked rosszul esne vagy fájna. Most sem ezt próbáltam. Mai napig csakis jót szeretnék neked. Bíztam benne hogy ismersz ennyi idő után eléggé hogy ezt tudd biztosan rólam. Nem hiába kérdeztem már nagyon sokszor hogy bízol e bennem?

Este viszont már túl sok volt neked az a nyitottság, amiről azt gondoltam hogy belefér, hiszen a tabu témák megtörése világosság felé vezet. Nem így láttad ezt a dolgot, amit meg is tudok érteni, így inkább már le is tiltottál. Ez volt az egyik oka a szörnyű éjszakámnak.

Mai nap víz kereszt ünnepe van, így hajnalban elindultam, hogy a 7 órás misén ott legyek. Ez segített megint a megnyugvásban és még soha sem éreztem ennyire erősen hogy az életemet oda kell adnom és eggyé kell válnom. Ezzel együtt feladni minden vágyamat és akaratomat, annak érdekében hogy ő tudjon vezetni. Nagyon nehezemre esik ennyire vakon bízni abban hogy jobban tudja mi jó nekem mint én magam, de bízni kell, ha már azt veszem észre hogy a saját akaratom nagyon fájdalmas helyekre vezet.

Eddig is megvolt az érzésem hogy fel kell adnom az életemet és eggyé szeretnék válni, de ebben a gondolatban mindig veled akartam eggyé válni és neked áldozni az életemet, mikor ezt Istennek kéne. Meg is született a gondolat hogy én téged vajon egy Istennőnek láttalak?

Mise után vissza mentem a Széll Kálmán térre & benéztem a henteshez, hogy reggelit vigyek apukámnak. Amint kijöttem a nagy adag virslivel, ki jön velem szembe már a zebránál? Apukám! Így együtt inkább vissza mentünk a henteshez és ettünk egy kolbászt, miközben mesélt a gyerekkoráról.

Ezután hazajöttem & elkezdtem a konyhát rendbe rakni. A nyugtalanságom miatt, akartam írni egy darabot neked, amit nem küldtem volna el, mikor megszületett az ötlet hogy megpróbálhatnék belépni ide és írni neked úgy hogy nem zavarlak vele.

Remélem ez így téged nem bánt és nem fogod máris kitörölni bejegyzésemet, így tudnék még egy párszor írni a napjaim és gondolataimról anélkül hogy zavarlak téged. Mellesleg ez egy olyan bejegyzés, amit te könnyen tudsz ignorálni, hiszem még ha észre veszed, sem kell rá figyelni. Viszont én mégis ki tudom írni magamból egy olyan módon, amin lehet hogy a firkák valaha eljutnak hozzád. Írhatnám a saját naplót, de onnantól esélye nincs hogy megtalál téged. Az azt jelenti hogy csak úgy tudnám erre a lehetőséget megadni ha elküldöm az adatait a naplónak. Azzal meg megint zavarni kéne téged.

Ez tűnik nekem az ideális megoldásnak. Remélem te is így látod és elfogadható neked.

december 3, vasárnap

Reggel 10 körül elindultam a barátnőméktől és hazafele még beugrottam a templomba. Otthon együtt ebédeltem a családommal, majd felmentem kicsit pihenni és sorozatozni. Délután találkoztam egy barátommal, majd este leültem tanulni, mert a következő hetem nagyon húzós lesz.

december 2, szombat

Reggel elmentem a régi iskolámba a karácsonyi vásárra. Találkoztam és beszélgettem néhány volt tanárommal, ismerősömmel, majd hazamentem ebédelni. Azután összepakolta és elindultam az egyik barátnőmhöz, akinél ma este volt hb. Közeli és jó barátaim voltak ott, mégsem éreztem olyan jól magam, amikor megérkeztem. Megnéztük az eb sorsolást, majd kipróbáltuk a szaunát. Nem volt olyan rossz, de 10 percnél többet nem nagyon bírtam ki bent. Azután lezuhanyoztunk, majd leültünk vacsorázni. Bolognai volt a kaja, ami nem is volt olyan rossz, csak nem volt étvágyam. A többiek vacsora után elmentek sétálni, de én maradtam, mert nagyon hideg volt kint, és nagyon fázós vagyok. 
A barátnőmék házának alig vannak falai, hatalmas üveg ablakokból áll az egész. Féltem egyedül. Nem először éreztem ezt, hiszen köztudott hogy a sötétben is félek, és egyedül is, ami eléggé megnehezíti az életem, pl az alvás terén, ugyanis csak akkor tudok elaludni, ha a fal felé fordulok, és a fejemre húzom a takarómat. Az egyedülléttel is vannak problémáim, egyszerűen mindig azt érzem, hogy van ott valaki, rettentően félek. Ezt éreztem amikor ültem egyedül a házban, és sajnos később is , amikor a többiek már ott voltak.
Az este további része szörnyű volt. Leültünk megnézni valami műsort, és közben az egyik barátom rám írt, hogy menjünk fel egy szobába. Jóban voltam vele, de kicsit féltem. Végül felmentem. Rám nyomult megcsókolt és fogdosott. nem voltam elé erős és határozott. Mondtam, hogy én nem akarom. De mégis elkezdte levenni a nadrágomat. Akkor kezdtem el sírni, de nem csináltam semmit. megint leblokkoltam. Mint régen.. 
Le akart velem feküdni, és már a saját övét csatolta ki amikor megint mondtam, hogy ne. Akkor vette észre, hogy sírok, és észhez tért. Meglepődött és bocsánatot kért. Szörnyen érzem magam. Piszkosnak és kurvának. Hogy tehettem ilyet, hogy hozhattam magam ebbe a helyzetbe. Tényleg igaza van mindenkinek aki ilyeneket mond rólam, mert tényleg az vagyok. És nem érdemlem meg, hogy valaki segítsen, mert ha megtudja, miket hibáztam és milyen vagyok, nem fog bízni bennem, talán ki is ábrándul belőlem

december 1,péntek

Reggel csak 9-re kellett bemennem, de hamarabb keltem, mert találkoztam egy barátommal, akit elkísértem suliba. Utána vettem magamnak reggelit, majd beültem a terembe olvasni. Ma pályaorientációs nap volt a suliban, ami azt jelenti, hogy különbféle előadásokat tartanak nekünk egyetemi hallgatók, vállalkozok vagy tanárok, és ezzel próbálnak segíteni bennünket abban, hogy merre is tanuljunk tovább. Én idén a bölcsészetet választottam,így abba kaptam egy kicsi betekintést. Valahogyan úgy éreztem, hogy nem vonzódom ehhez annyira, jövőre megnézem a mérnökit, vagy a pszichológiát szerintem. Suli után még dolgoztunk egy beadandón az osztálytársaimmal, majd elmentem karácsonyi díszeket vásárolni otthonra, mert úgy döntöttem, idén én veszem ezt kézbe. Azután elmentem egy megbeszélésre a városba, majd elmentem a barátaimmal egy-két hajléktalan barátunknak egy kis ennivalót, teát és takarót osztani. Ezután már szerencsére mehettem haza, otthon csináltam magamnakvacsorát, majd készültem is aludni, ert rettentően fáradt voltam.
Örülök, hogy felhívtál ma, jó volt hallani felőled, és örülök, hogy a vizsgáid is jól sikerültek. Kitartást!

november 30, csütörtök

Ma leesett az első hó. Miközben mentem az iskolába hallgattam az összefoglalómat és a Vakság című könyvet olvastam. Ma csak 4 órám volt megtartva. Magyaron kiengedtek minket a parkba játszani. Rég láttam ennyi havat, így rendesen felpörgetett ez az élmény. Suli után siettem haza, mert sajnos elkezdett esni az eső és a cipőm is kezdett már beázni. Otthon csináltam magamnak egy teát és pucoltam egy kis gyümölcsöt rögtönzött uzsonna gyanánt. Azután összepakoltam és elmentem edzésre. Nagyon szenvedős volt az utam, de szerencsére megérkeztem az edzésre. A nap elején összegyűlő rengeteg energiám valahogy az első pár kör után elment, a feladatoknál sem tudtam rendesen koncentrálni, bár úgy érzem, hogy inkább az volt a probléma, hogy a társaim nagyon nem vették komolyan, ezért én is ideges lettem.
Edzés után hazaszenvedtem magam, csináltam melegszendvicset vacsorára majd felmentem a szobámba. Nagyban válaszolgattam az üzeneteimre, amikor egyszer csak eszembe jutottál. Visszagörgettem a chatünkhöz és újra elolvastam a búcsúüzenetedet. Már ezredjére. Észrevettem, hogy már a becenevedet is törölted. valahogy nem érdekelt. Életben tartott a lángoló szív.

november 29, szerda

Ma valahogy jó kedvvel ébredtem, és ez megpecsételte a mai napomat is. Edzésen nem volt ez edzőm ezért egy új edzővel edzettünk. A szombati meccsünk óta nagyon érzem az energiát a párommal, elképesztő jót játszottunk. Felszabadultam. Este még tartottam egy fizika korrepetalast az egyik osztálytársamnak, megnéztem az United Galata mérkőzést, amire a fogadást sajnos elbuktam, de legalább jó volt a meccs;)

Ma érkezett meg a 2023-as spotify összefoglalóm, amiben kaptam egy statisztikát, hogy ebben az évben milyen dalokat hallgattam:

november 28, kedd

Ma hamar elengedtek suliból, így hazamentem tanulni. Amióta megkaptam tőled a géped, sokkal összeszedettebb vagyok. Már nem tanulok az ágyamon, korábban lefekszem, és a beadandóimhoz sem kell gépet kérni, ezért jobban ki tudom használni az időmet. Estig blogot irtam, aztán lementem és csináltam magamnak egy tésztát. A családterápia kezdete óta sokkal jobban vagyok az öcsémmel, akivel egy szobában lakunk: Néha találkozunk suli után és együtt megyünk vásárolni, vagy együtt főzünk. Ő nagyon ért a gépemhez és rengeteget segít nekem, ha valamit nem értek, ezért cserébe néha kölcsönadom neki a gépemet, ha azon kell dolgoznia. Sokat gondoltam rád a mai nap, akármennyire hiányzol, örülök, hogy van reményem benned.