Köszönöm!

Néha nehéz, hiszen az életem legmélyebb és legzűrösebb gondolatait, összevisszaságait, amiket sohasem sikerült kiigazodnom megosztottam veled. Ez általában a szeretetről és a boldogságról szólt. Úgy érzem ezek olyan fogalmak amelyeket igazán sohasem fogok megérteni. Hiszen létezik szeretet és létezik boldogság, de problémák nélkül egyik sem állja meg a helyét.

Én a tökéletes életet kerestem és a tökéletes embert.. mindez nem létezik és ezt szerintem soha sem fogom megérteni. Valamiért olyan a felfogásom, amely a tökéletesre fókuszál, és ha az nincsen meg, akkor kétségbeesik és kiutat keres. Ezért voltak bajok a problémamegoldó készségeimmel is.

Ez mai napig nehéz.. nehéz mert nem élek a jelenben. Egy tökéletes jövőről álmodom, és közben visszasóvárgok a múlt egyes szituációiba. Fantáziálok.. egy élettársról, aki az eddigi tapasztalataim alapján az eddigi emberekből áll össze.. igazi barátnőkről, akiknek el tudok mondani mindent...

Néha elöntenek az emlékek. A jó emlékek mindig. Ez nagyon fájdalmas, pedig igazad van.. neked kéne fájjon, nekem egy szavam se lehet. De mégis emlékszem, és mégis tudom, hogy milyen szép volt. Ezekkel nehéz mit kezdeni. Hitegetem magam, hogy van jobb, de ez nem ilyen. Nincs  jobb vagy rosszabb. Az van, amit  én választok. 
És én ezt nem tudom elfogadni. Nem tudom elfelejteni a múltat. Sokszor haragszom magamra, sokszor féltem az embereket magamtól. Mert tényleg van mitől félteni, hiszen ezeket a dolgokat megtettem. Nem tudok mit kezdeni velük, hiába mondja bárki, hogy ne legyen bűntudatom.. tudom, hogy fáj neked, tudom, hogy haragszol rám.. nem tudom, hogy ugy e a jobb ha mondod, vagy úgy e a jobb hogy nem mondod.

Nem tudom mit tegyek. Hogy hogyan legyek a jelenben. Annyiszor visszakalandozom, pedig jól élek, jó emberek között. Mégis nehéz.

Nagyon hálás vagyok, amiért mégígy is segítesz nekem. Hogy rám szánod az időt.. nem kéne..és mióta Istent újra észrevetted nagyon bölcs és szép dolgokat hallok tőled.. köszönöm.

 Ne légy gyáva, Mókus!

A gyávaság miatt már veszítettél eleget. Például engem - mert nem mertél az ismerőseid elé állni azzal, hogy ez az az ember az akit szeretek! úgy hogy nem érdekel másnak a véleménye. Féltél, hogy mit fognak szólni hozzá az ismerőseid, a környezeted és az ismeretlenek! Ez terhelte meg nagyon a kapcsolatunkat. Engem is ugyanúgy mindenben bele tudtál volna vinni, ha nem félsz semmitől, hanem csak én és mi együtt számítunk neked.

Most ne légy megint gyáva, hogy azzal foglalkozol hogy az előző pasidnak mi a véleménye, vagy hogy ő hogy érzi magát.

Ne veszíts még többet el gyávaság miatt. Ne feledd: a bátraké a világ!

Ha visszagondolsz, rá fogsz jönni hogy minden alkalommal, mikor valami nagyon jó jött az életedben, ott volt előtte egy saját cselekedet, amit bátorsággal csináltál. Ezzel a bátorsággal sikerült minden jót az életedbe bevonzani.

Szedd össze magad! Ha szeretnél valamit akkor csináld, harcolj érte, szerezd meg és élvezd ki! Semmilyen félelem és gyávaság ne álljon az utadba! Semmilyen gyávaság és semmilyen kívülálló!

Remélem ez így elég biztatás volt, hogy ne bántsd magadat, hanem csináld a dolgodat és élvezd!

 Sajnálom hogy kitörölted a bejegyzést ami a közös hold nézésről szólt. Nekem nagyon jól esett azt olvasni, így kár hogy eltűnt. Itt végülis megvan, hiszen máris screenshotot csináltam.

Bárhogyan is próbállak róla meggyőzni, nem nagyon sikerül - Ennek a bűntudatnak semmi értelme- Megpróbállak máshogy meggyőzni róla:

Nem az a lényeg hogy ne törődj vagy ne foglalkozz vele, hanem másképp kéne látnod a helyzetet.

Nekem az együtt töltött idő veled a legszebb pillanataim az életemben. Nem gondolom hogy valaha szerettem valakit úgy mint téged és kétséges hogy valaha fogok e még. Ezért is olyan nehéz még így 11 hét után is elengedni ezt a szeretetett és azért is hiányzol még mindig ennyire.

Próbálok ismerkedni és megismerni mást, de ugyanazt az érzést keresem és sajnos olyan lányt nem találok akivel érzem ezt a varázst, ami veled az első naptól fogva megvolt.

Minden pillanatot veled egy ajándékként látok, még a tegnapi beszélgetésünket is.

Semmi értelme magadat bűnösnek érezni azért mert ezeket az ajándékokat adtad nekem és ezekkel nagyon magasra raktad a mércét.

Ne érezd magad bűnösnek, hogy ennyire jó dolgokat adtál nekem, hogy mai napig nem tudom elfelejteni őket.

Inkább örülj hogy annyira csodálatos és hatalmas az amit másnak tudsz adni, hogy még akkor mikor te már mással vagy együtt, az előző srác még úgy is tud a szíve mélyéből szeretni téged.

Próbáld mindenbe inkább a pozitívat látni, a helyett hogy csak eltemeted magadban. Ha csak nem törődsz ilyenekkel, akkor lehet valamikor a felszínre fognak megint törni egy rossz pillanatban.

Ahogy tegnap említettem, pozitívan lásd magadat. Ne legyenek negatív gondolataid magadról, hiszen ezek sokkal rosszabbul befolyásolnak mint te azt gondolnád. Ugyanúgy a bűntudatban is rossznak látod magad. Ne lásd magad rossznak, te csodálatos vagy… nem hiába szeretnélek mai napig az életemben tartani.

Részben azért mentünk szét, hogy megszabadulj a nehézségektől és levesd a “súlyt” magadról. Olyannal akartál lenni akire büszke tudsz lenni és mindenhol problémák nélkül el van fogadva a kapcsolat. Ha most bármilyen bűntudat van benned, akkor még a kapcsolatunk után is ott marad a súly ami rosszul befolyásol. Ezt nagyon nem szeretném. Fogadd légyszíves el hogy milyen hibákat követtünk el és bocsássd meg nekünk. Nekem is, de főleg magadnak - Az majd megkönnyebbít mindent -

Nem tudom elengedni azt h ne legyen buntudatom miattad

Minden jot, probalok nem torodni ezzel ahogyan mondtad

Ne kérdezz ilyeneket, légyszí.

Sok kapcsolatom volt már, de ilyet mint ami veled volt még nem tapasztaltam.

Fogalmam sincs hogy milyen neked mással és hogy nekem milyen lesz a következővel. Ezt majd tapasztalni fogjuk.
Az egyetlen amit kétség nélkül tudok, hogy milyenek voltunk mi együtt. A “szép” kifejezés alulmarad ehhez.

Szóval ne is merd gondolni hogy én téged egy hülyeségnek foglak tartani most vagy a jövőben. Szeretném ha tudnád, én büszke vagyok rá hogy valaha még a “csajomnak” hívhattalak. 

Tudtam mit vállalok be és számítottam rá hogy hegyek és völgyek lesznek. Attól még veled egy pillanatot sem bánnék valaha meg, Bármin is kell utólag keresztül menni. Remélem neked is, de merem jelentetni hogy nekem bármilyen áron is, megérte.

Annyit tudok még biztosan hogy szeretlek és ez, ugyanúgy mint az összes közös emléknek a varázsa, nem fog változni.     - csak én fogok változni -

Mast fogsz szeretni

en is mast

de ez nem olyan szeretet, ez a mienk, ez mindig szep lesz ugye?

 Annak ellenére, hogy már nem vagy mellettem, és bár útjaink más irányba indultak, szeretném ha tudnád: mindig szeretni foglak. Az idő és a távolság nem számít, mert amit irántad éreztem, az nem múlik el egy búcsúval. Mélyen bennem maradsz, mint egy gyönyörű emlék, ami nem lesz hajlandó eltűnni.

Szeretlek – nem azért, mert azt várom, hogy visszatérj, hanem mert az igaz szeretet nem kötődik feltételekhez vagy a jelen pillanathoz. Szeretlek azért, amit megosztottunk: a gyönyörű pillanatokért, a beszélgetésekért és a csendekért, amelyek sokat mondtak.

Ez itt most a személyeknek, akik voltunk, amikor egymás mellett álltunk és mindennek amit tanítottunk egymásnak:

“Bár az élet halad előre, lehet olyan úton vezet, amely soha többé nem keresztezi a tiédet, mindig lesz egy hely a szívemben, ami a tied. Nincs megbánás – csak hála, amiért megismertelek, hogy szerettelek és hogy felismertem, hogy bár változtunk, ez a szeretet mindig része lesz annak, aki vagyok.

Köszönöm

és bocsánat, mindenkivel rosszat teszek ezzel, megpróbálok változni

Sokminden tortenik velem mostanaban. Nagypapam egyre rosszabbul van hozzank koltoztek nagymamammal egy hete.. a nagypapam meg visszakoltozott a delibe. Nehez igy, de igy a legjobb. Sokat beszelgetek veluk. Voltam egy lelkigyakorlaton.  Vegug csond volt, nagyon sokat gondolkoztam. Rajottem hogy nekem sokkal tobb ido kell. Egyedul akarok lenni es sokkal tobbet imadkozni. Most csak ugy kavarognak a fejemben a gondolatok. Tul sok mindent csinalok es nem tudom hogy mit adjak le. Elkezdtem tanitani egy 10 eves kislanytmatekbol. Minden heten jarok hozza, tok jo hogy vegre keresek is valamennyi penzt. Az edzesek jol mennek, csak tul faradt vagyok, lehetnek sokkal jobb.. egzem h nem nagyon fer bele most nekem ez a ropi, nagyon sajnalom mert olyan jol megy es olyan szivesen jatszok, nem tudom meg h h lesz ez. Rengeteget tanulok, nagyon sokmindenbol kell.. elegsok idomet elveszi ez az egesz. Gondolkodok es nem ertem magam. Tul gondolomm a dolgokat es csak buntudatot idezek magamba megint. Csak jovok ra, hogy en csak tonkretettem az embereket.. elhitettem veluk h minden jo es utana rajukzuditottam mindent  bocsanat

Január 24, péntek

Az utóbbi napokban nem volt időm, sem energiám írni. Annyi dolgom lett egyszerre, hogy nem is tudom mit kéne csinálni először. Most már a szünetekben is általában kutatással foglalkozok az új üzlet érdekében. Azért gondoltam mai nap egy gyors kis összefoglalót írok.

Végre anyu megcsinálta a fogaimat. Igaz jövő héten még egy estét elmegyek, hogy a másik oldalon is mindent megcsináljon. Nem akart egy estén mind két oldalon munkát végezni.

Tegnap még érzékeny fogakkal munka után mentem egy új ügyféllel találkozni. A hölgy egy céget szeretne alapítani, amivel rendezvényekre megy magyar kajákkal ellátni az embereket. Nem tartom érdekes üzletnek, de ilyesmiben mindig azt gondolom, hogy azért jó ismererség az ilyen vállalkozó is. Persze mellesleg ugyanúgy fizeti a számlákat.

Mai nap megint nagy vihar érkezett, ami ha minden igaz hozzátok is el fog jutni a hétvégén. Addigra már egy picit veszít az erejéből, amint a belföldön lesz.

Tegnapelőtt volt két hónapja, hogy elmondtad nekem hogy nem szeretnéd folytatni velem. Tegnap múlt pont két hónap mióta a Mátrában kirándultunk és mai nap volt 61 napja hogy utoljára öleltelek és csókoltalak. Repül az idő és nagyon fura hogy még mindig vágyok ezekre a dolgokra. Mind három nap azért végiggondoltam ezeket az “élményeket”. Hallottam, hogy a felnőttséghez tartozik, hogy amint valaki már nem érdeklődik irántad, hogy azt egy mosollyal tudd elfogadni, elengedni és továbbállni. Lehet így két hónap után nekem is majd valamikor ki kéne próbálni ezt a “felnőtt dolgot”.

A hétvége is tele lesz munkával és nem fog nyugodtan eltelni, csak szombatestére vagyok meghívva egy buliba. Abból sem lesz egy nagy esemény számomra, hiszen tiszta és kipihent szeretnék lenni a vasárnapi találkozáson. Azért eléggé izgulok miatta. Ki szeretném használni és élvezni ezt a lehetőséget. Nem minden nap fut az ember ilyenbe bele. Már nagyon elgondolkoztam, hogy milyen irányba fogok indulni, ha ez egy működőképes dolog. Annyi lehetőség lesz egyszer csak. Nem szeretném magam még nagyon beleélni, de ha ez beindulna, akkor lehet a többi munkát át kéne adnom másnak. Másokat felvenni és betanítani rá. Onnantól nem vesztem el az ismertséget, sem a bevételt. Sok időm lenne ez az utazás és relatív könnyű munka mellett. Több időt töltenek onnantól Afrikában és így hogy van ott segítségem, ott is tudnék üzletelni. Egy egész új világ nyílna nekem meg ezzel a lehetőséggel. Azért kell nagyon jó munkát végeznem ennek az ügyfélnek. Ahogy mondtam, rajta vagyok és hajtok érte nagyon!

Gondolkoztam sokat hogy mi legyen az utolsó szó. Szóval így döntöttem:

“Az élet egy rövid időszak két végtelenség között, ezért ki kell használni a legjobban ezt a rövid szakaszt és ki kell élvezni minden lehetőséget és pillantott, még ha nem csodálatos mindegyik, hanem vannak nehéz szituációk is. Csak egy pillanatra vagyunk emberek, be kell bizonyítani, hogy ember formában is a legjobbat tudjuk tenni a lehetőségekkel amiket kapunk.”