Január 20, hétfő

Tegnap nagyon megleptél, hogy egyszer csak írtál nekem a meccs közben. Igaz épp rád gondoltam miközben kóstoltam a fahéjas csigát. 2 perccel később már érkezett is az üzeneted.

Ahogy mondtam, a magyarok megverték a Hollandokat. Kiraktam volna még meccs előtt a tegnapi írást, de néha ez a blog oldal nem enged be engem. Tegnap este sem. Ez volt múltkor is az oka annak, hogy azt gondoltam megváltoztattad a jelszót. Azóta már többször előfordult, hogy nem tudok belépni.

Érdekes, pont most köszönted meg az üzenetet, amit reggel írtam neked. Sajnos erre az üzenetedre nem tudok sokat válaszolni, de úgyis suliban vagy.

Nagyon nehéz témákat hoztál föl este. Olyan témákat, amikről nagyon jó lenne ha leülnél valakivel hosszan ész részletesen megbeszélni. Nagyon szívesen lennék én az a valaki, de ahogy már mondtam, nem vagyok már abban a pozícióban. Nem is értem hogy mi másfél évig annyi időt töltöttünk együtt, ezer ilyen téma volt amiről elkezdtünk írni, rájöttünk hogy ezt majd személyesen kéne megbeszélni és amint ott voltam, ezek a beszélgetések mégis kimaradtak. Szerintem elterelte a figyelmünket az, hogy annyira örültünk, hogy egymást megint láthatjuk, hogy csak ölelgetni és szeretgetni akartuk egymást. Így sok ilyen téma kimaradt. Tudom jól, hogy ez az én hibám. Azért az én hibám, mert visszajöttem minden alkalommal Hollandiába & nem költöztem oda véglegesen. Így mindig is “sietős” maradt a dolog és nem volt időnk a nyugalomra, ami kell ahhoz hogy ilyen témák fel jöjjenek. Az hogy egymást hiányoltuk előtte, befolyásolta maga a találkozást.

Nagyon sajnálom hogy nem érzed úgy hogy jó volt a fellépés és nem érzed magad folyamatosan boldognak. Dehát elárulhatom neked, annak ellenére hogy még túl fiatal vagy ahhoz hogy ezt átérezd, az élet nem egy habostorta & több nap mint kolbász.

Majd megtalálod a boldogságot e miatt ne izgulj. Úgy mondom mintha bölcs és boldog lennék én. Pedig mind ketten tudjuk, én nem tudok semmit! Tudom hogy kellemetlen mikor keresed a válaszokat a kérdéseidre, amik összezavarnak. Próbáld mégis élvezni a fiatalságot. Ha meg lenne már most mindenre a válasz, kevésbé lenne érdekes a világot és magadat felfedezni. Van még időd, adj is magadnak időt. Nem sietsz sehova. Fura ez az én számból.

Most a munkába vagyok szüneten. Nem akar nagyon eltelni ez a nap. Fáradt vagyok és nem tudok semmire sem koncentrálni, de valahogy ezt a napot is majd túlélem. Délután megyek anyuhoz a rendelőbe. Kiváncsi vagyok milyen lesz. Utána együtt vezetünk haza, ami mindig egy különleges élmény. Kívülről őt látni vezetni. Sokszor ültem már nála a kocsiban, kicsi koromtól fogva, de együtt küldöm kocsiba mégis más.

Gondolkozom, hogy írjak e valamit vissza a köszönömödre, de talán nem kéne. Olyan jó zártuk a beszélgetést, innen már csak rontani tudok rajta. Annyira jól esett este hogy újra több hét után úgy mentem aludni, hogy előtte jó éjszakát kívántál nekem. Jól is aludtam miatta. Már csak ha a fülembe súgtad volna, lett volna jobb álmom.

Most már itthon vagyok és megint csak sokat gondolkoztam mai nap hazafelé úton. Egyik oldalról megint hülyének érzem magam hogy annyit írogattunk tegnap és megint nem hivtalak telefonon. A másik oldalról, meccs közben nem lett volna jó. Meccs után meg már eléggé fáradt voltam. Nem lett volna nagyon energikus beszélgetés, ami viszont jó lenne, ha csak egyszer beszélünk a hónapban.

A végén anyu lemondta és megkért, hogy menjek inkább holnap a rendelőbe. Most azt hiszem főzök kaját az öregeknek, hogy valami kész mire hazaérnek. Apunak meccse lesz és hiányzik egy játékos. Lehet menni fogok a csapatna beállni. Eléggé alacsony szint, szóval rendesen vissza kell fognom magam, de legalább egy picit mozgok a pályán is. Mióta visszajöttem Magyarországról, sokat edzettem a padon hasra és fekvőztem, hogy a kar is erős maradjon, de röpi még nem volt. Sajnálom, hogy a csapatba, ahol voltam edzeni Pesten, nem tudtam beszállni és folyamatosan edzeni. Viszont meg van még a gondolat, hogy hamarosan elkezdek megint rendszeresen röplabdázni.

Január 19, vasárnap

Sok minden változik bennem ezekben az időkben. Sok új lehetőség adódik az utamon és új gondolatok is születnek bennem veled kapcsolatban. Nem tudom azt mondani, hogy megváltoztam, de már kezdenek keveredni az érzések irántad. Úgyanúgy azt érzem még mindig, hogy a szívem mélyéből szeretlek, de kezdenek olyan gondolatok befolyásolni, hogy ez a szeretet nekem nem tesz jót, neked nem tesz jót és mellesleg meg sem érdemled a szeretetemet. Ezek a gondolatok végülis nem változtatják meg maga az érzelmeket, de befolyásolják rendesen az utamat. Már volt olyan gondolatom is, hogy ne írjak már egy szót sem ebben a naplóban, hiszen annak ellenére, hogy nekem jól esik kiadni magamból a dolgokat, te nem érdemled meg hogy megosszam veled. Mellesleg úgysem érdekel téged. Innentől írhatnám a saját kis naplóban, hogy csak magamnak legyen meg papíron, amit majd el is tudok égetni amint eljött az ideje.

Ezeken gondolkoztam el tegnap este miközben a tűz előtt ültem és drukkoltam neked a fellépésed közben. Persze azért próbáltam innen sugározni neked a szeretetett és a bátorságot. Tudom hogy ilyen fellépésnél sok ember előtt mit érzel és ezt átéreztem én is közben innen, miközben egyedül ülök a kandalló előtt. Imádom azt a kis szégyenlős mosolyodat, amit ilyenkor mutatsz. Sajnos azt is éreztem közben, hogy nem az én szemembe nézel közben és valaki másra koncentrálsz, de mégis próbáltam a magabiztosságot neked küldeni. Ez volt az utolsó programod, amiről én tudtam, így üres érzésem is volt közben, hogy most már nem tudok semmit az életedről. Kivéve a műhelyes hétvégékről, amiket próbálok elfelejteni és persze a családi nyaralásokról.

Most olyan lehetőség jött az utamra, amit nem vártam és kész csodának élek meg. Ha közöttünk nem változott volna semmi sem és én ezen a hétvégén ott lettem volna Magyarországon veled, ezt a lehetőséget meg sem kaptam volna. Megtalált régi ismerősökön keresztül egy Tanzániai srác, akinek van vagy 10 hotelje Zanzibárban és a felesége itt a Tanzániai nagykövetségen dolgozik. Egy újrahasznosítási üzemet futtat. Tanzániában gyűjtik a szemetet. Átviszik Kongóba és ott a gyárában feldolgozzák. Vissza szállítják Tanzániába és onnan megy a nyersanyag a világban minden felé. Szeretné a termékét Hollandiában is terjeszteni. Ebben kéne neki segítség és bele szeretne vonni engem ebbe a dologba.

Tegnap hamar készen voltam a munkával, így sikerült egy pár ügyfelet ott a környéken máris munka után letudni, így mai nap van időm ezzel a sráccal találkozni. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy tanácsadáson kívül mennyire tudok ebben az üzletben beszállni. Ez mai nap ki fog derülni. Nagyon örülnék, ha ezzel a lehetőséggel fizetetten tudnék utazni, amit alapból terveztem a következő időszakban.

Érdekes fejlemény tényleg, hogy ilyen lehetőségek jönnek, amik ha a hétvégéket Pesten töltöttem volna, meg sem találtak volna engem. Érdekes ebből a szempontból, hogy hogyan működik a világ. Dobja nekem egyfolytában a jeleket, hogy így a legjobb és tovább kell állnom. Még a parfüm gyártó is ezt mutatja nekem. A cég abba fogja hagyni a gyártást, így vettem még 4 üveggel, de utána már nem fogok tudni ujjat szerezni. Így az az illat, amit te heteken keresztül a pulcsimon “szimatoltad” az ágyadban, mikor én távol voltam, hamarosan már nem fog létezni. Lehet hogy gyerekes vagyok, de ezt is egy jel vagy útmutatónak látom.

A következő hét elején egy pár napot megint Amsterdamban fogok dolgozni, azon a helyen ahol készítettem a képet, amit neked is elküldtem. Egy kép a kislányról, amiről máris a mi lányunk jutott eszembe. Kiváncsi vagyok milyen gondolatok jönnek elő és hogyan fogom most látni ezt a képet, amint megint ott állok előtte. Érdekes dolog volt nagyon, hogy te is a festményben, amit átküldtem, a fiadat láttad. Nekem is ugyanez az érzésem volt, miközben a festményen az arcát sem lehetet látni.

Szerintem ezt az írást csak este fogom kirakni, amint a találkozó megvolt, hogy többet tudjak írni a mai napról és az új lehetőségekről.

Ez egy nagyon érdekes találkozás volt. Ledaráltam neki az egész történetet és szabályzatot, hogy minek kell megfelelni ahhoz, hogy Hollandiában egy céget vezess. Elmondtam mi fog kelleni ahhoz, hogy Afrikából hozzon be termékeket az EU-ba és hogy ehhez milyen engedélyek és papírok kellenek, vagyis hogy milyen extra költségek lesznek. Egy nagyon érdekes ember, akivel szívesen együtt dolgoznék. Ez az ember otthon fizet valakit, hogy minden héten mossa le az autóit és menjen mindegyikkel egy kört, hogy ne álljanak egy helyben. Úgy hallottam egész szép kis gyűjteménye van. Még nincs meghatározva, hogy én milyen szerepet fogok vállalni ebben az üzletben. Lehet csak itt fogok munkát végezni neki, de ebben az esetben is meg szeretném nézni a folyamatot ott helyben, hogy jobban át lássam a folyamatokat és hogy hol lehet rajta javítani, hogy minden megfeleljen a szigorú Holland szabályoknak. Persze segítek neki majd itt a piacra betörni, de erről még korai volt túl részletesen beszélni. A másik lehetőség hogy részt fogok venni a cég Holland részében. Ez érdekesebb abból a szempontból, hogy jobban hajtanék arra, hogy itt minél több legyen eladva. Viszont előre problémát látok abban hogy a cég érdekei ellentétben fognak állni az én érdekeimmel, ha csak a Holland cégbe szállok be. Olyan javaslatokat, amik a legjobbak a cégnek, nehezen fogok adni, ha a miatt én magam kevesebbet keresek az üzletből. Erre még egy jó megoldást kell találni, de annyi biztos hogy velem szeretné ezt itt indítani.

Közben nehéz is lesz az egész, ha én annyira el vagyok foglalva a saját munkával. Lehet majd ezzel a céggel kell majd foglalkoznom minden este, a saját munka után. Úgy tűnik nem csak 6 v 7 napos munkaheteket fogok csinálni a következő hetekben, hanem a napok is egyre hosszabbak lesznek. Viszont ha ez beindul, akkor ezzel sokkal jobban tudnék keresni, mint az előző munkával. Onnantól nem kell sokáig várni a következő lakásvétellel Budapesten.

Erről jut eszembe, szörnyű hírt kaptam a héten. Idén Magyaroszágon nem adnak ki több Airbnb engedélyt. A lakások és házaknak, aminek már megvan az engedély, folytathatják és kiadhatják a lakásokat, viszont új Airbnb-t már nem lehet indítani. Így maradni fog a hosszú távú bérbeadás. Jóval kevesebbet lehet ezen keresni, viszont kevesebb munka is van vele.

Most már megint itthon vagyok és sül már a kakaóscsiga a sütőben. A te tiszteletedre lesz egy pár darab fahéjas is. Tudom hogy őrültség, hiszen nem is fogsz tudni róla, nem hogy enni belőle. Nem is szeretem annyira, de rád fog emlékeztetni az íze. Nem kell mondani! Tudom én jól, hülye vagyok…. Dehát bocsánatot kérek hogy ennyire szeretlek és ennyit gondolok rád.

Ma este Magyar-Holland kézilabda meccs lesz, azt hiszem VB. Végre egy meccs amiben a magyarok szét fogjak verni a Hollandokat. Úgy gondolom a nézés közben is rád fogok gondolni.

Mai nap kezdődött a tulipán szezon, Amsterdamban nagy virág kertet építettek és 200e virágot osztottak szét.

Kezd egy picit hűvösebb lenni. Hamarosan be fagynak a csatornák és kezdődhet a korcsolyázás. Annyi kanális, kis csatorna és tó van itt, hogy mindenhol lehet majd korcsolyázni. Azt hiszem már küldtem róla valaha képet neked. Sajnálom, hogy nem tapasztalhattuk együtt. Igaz nem szeretek annyira korcsolyázni, így hogy síelő vagyok. Sokkal több erőt kell használni mint a síelésnél, hogy az ember előre menjen. Persze én is látom, hogy kezén fogva korcsolyázni este egy félig kivilágított kanálison egy elég romantikus dolog, amit el tudnék képzelni hogy csinálom veled és nagyon élvezném. Remélem valaha lesz még rá lehetőség.

Január 17, péntek

Érdekes egy látogatás volt a kórházba. Szegény anyunak 2 órát ott kellett ülnie. Legalább 15 specialista külön külön jött be a szobába és nézte meg a helyzetet. Utána át lett beszélve az egész terv. Egy új fajta módszert fognak használni az operációhoz,egy MOSZ operáció lesz. Egy egész napos operáció lehetséges. Először kivágják a részt amire saccolják, hogy ki kéne vágni és miközben az operációs asztalon “fekszik”, rakják a szövetet a mikroszkóp alá. Mindig egy nagyobb részt vágnak ki, amíg a “határán” a daganatnak már nincs rákos sejt. Így nem lehet tudni előre hogy mennyit fognak kivágni, de biztosak lesznek benne, hogy minden rákos sejt el van távolítva. Ezzel a módszerrel utána nem is kell semmilyen sugár terápia. Anyu nagyon nem akarta hogy legyen kemo. Nem tudjuk még pontosan, hogy mikor lesz az operáció, de hamarosan kiderül.

Tegnap este még beszéltem a munkaadómmal és elmentem Hágába egy kocsiért. Meglepett hogy egy teljes új kocsit kaptam. Jó ideje volt már nekem, hogy egy új kocsit vezettem. Nagyon próbálkozik a kedvembe járni.

Mai nap már jobban bírtam az ébredést. Sajnos ma több helyre is kell mennem, eléggé messze otthonról, de ki fogom simán bírni. Élvezem a vezetést a helyek között.

Gondoltam rád sokat tegnap este, hogy vajon műhelyre mentél, vagy próbára, így hogy holnap lesz a fellépés. Még mindig sajnálom, hogy azt a fellépést ki fogom hagyni. Minden csütörtök most szar nekem, mert belegondolok, hogy épp röpizel és utána utazol próbára vagy műhelyre és nekem az az este, mikor téged elveszítettelek mikor az új srác elkísért a sulis röpiről a próbára, amit én is már csináltam, egy szörnyű emlék nekem ez. Közben neked meg egy jó emlék lehet, hiszen az új kapcsolatodnak a kezdete. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy vajon melyik dátumot ünnepeltek mint a kezdete a kapcsolatnak és hogy ez egy olyan dátum lesz, mikor mi még “együtt voltunk”, vagy inkább olyat választottál ami már egy pár nappal a kapcsolatunk után van. Közben azon az ünneplésen, mit érzel amikor belegondolsz, hogy abban a pillanatban még milyen friss volt velem minden? Arra gondolsz, hogy még miattad mentem akkor Magyarországra és gondolsz e a romantikus sétára péntek este a parkban vagy a kirándulásunkra a Mátrában ilyenkor? Értem hogy nem tudsz egyedül lenni és nem is voltál az utóbbi 3 évben, de miért kell mindenkinek elmondani, hogy még nem éreztél ilyet senki más iránt? Ez az oka annak, hogy én azt gondoltam, valami különleges van közöttünk.

Ma nagyon durván elrepült az egész nap. Nagyon sok volt a munka, így teljesen “elvesztem” benne. Anyunak hoztam utána virágot és csokit. Nem is értem hogy eddig miért nem csináltam ezt minden héten. Miért csak neked tettem ezt?

Még egy munkanap és kezdődhet a hétvége, ami csak egy vasárnapból áll. Nem gondolom, hogy misére fogok menni. Valahogy nem érzem még hogy itt ugyanaz lenne. Aztán lehet hogy mégis az utolsó pillanatban úgy fogok dönteni, hogy megyek. Csak 12re lesz az első időpontom klienssel. Nem is értem miért nem szeretnék itt menni templomba, végülis itt bérmálkoztam ebben a templomban. Drukkolok neked mai nap a röplabdaedzéshez. Azt hiszem most épp edzésen vagy. Persze holnap este még jobban drukkolok, a fellépésén. Bárcsak ott helyben tudnám csinálni. Nagyon sokáig vártam arra a pillanatra is, hogy így élőben is halljalak játszani, nem csak otthon privátban. Mondjuk azt is élveztem és az is egy nagyon jó emlék. Van róla fényképem. Sajnos videót nem készítettem.

Este lehet, a sajtostészta után, elmegyek még Danihoz, hogy kipróbálja az “új kocsit” és dumáljunk egy picit. Már rég láttam. Idén még nem is találkoztunk.

Január 16, csütörtök

Tegnap sikerült megint belépni, így írtam még egy darabot az utóbbi napokról és a beszélgetéseinkről. Hülyének érzem magam, hogy csak írogattunk és mikor annyira nyitott voltál velem, nem hívtalak telefonon.

Sikerült este nem csak lemondani mindent amit akartam, hanem elkezdtem már házakat is nézni. Lehet a következő lépés az lenne hogy itt veszek egy hazát és elkezdem a hitelt visszafizetni. Bármi történik az életemben, ki tudom adni és többet fizetnek nekem havonta érte mint a havi törlesztő része a hitelnek. Így ebben az esetben minden hónapban nyernék is rajta és más fizetné közben nekem vissza a banknak a hazámat. Ha ott maradnék lakni, már legalább visszakerülnék egy olyan helyzetben, amiben voltam mikor engem “találtál”.

Eldöntöttem, hogy mostantól megpróbálok többet írni a napjaimról, terveimről és egy két gondolatról. Kevésbé az érzelmeimről és az emlékeimről.

Most megint úton vagyok a busszal egy munka felé. Nagyon jól észre vettem, hogy energiaszintben mennyit jelentett, hogy mi együtt voltunk. Most hogy nem vagy már nekem, sokkal nehezebb mindenen keresztül menni. Még csak csütörtök van és már nincs semmilyen energiatartalékom. Iszonyúan fáradt vagyok és már nehezen bírom a napokat, pedig még csak a hét felén vagyok. Ha még együtt lennénk, úgy látnám hogy ez az utolsó nap és holnap reggel már repülnék feléd. Most tudom hogy még 3 nap munka és a negyediket ügyfelekkel töltöm. Utána már kezdődik ugyanez elölről. 8 hetet szeretnék így lenyomni, mielőtt elindulok utazni, vagy valamit kezdek a gyújtott pénzzel.

El is felejtettem mondani. Visszajeleztek a munkahelyről Pesten. Kaptam egy ajánlatot és mehetnék oda máris dolgozni. Ajánlottak 800at havonta, évi 500at valami kafetáriára, amiről nem tudom pontosan mi az. Jah, és bkk bérletet. Igaz csak a negyedét kapnám az itteni fizetésnek, de ha még abban a helyzetben lennék, simán elfogadnám, hogy ott tudjak élni Budapesten.

Felajánlotta közben itt a munkaadóm, hogy fizet havi ezer euro extrát, ha veszek egy sajat kocsit és azzal járok a munkába. Tudom, hogy ezt azért csinálja hogy maradjak dolgozni és ne szüneteljek annyit, olyan szünetekkel, amiből nem biztos, hogy egyáltalán visszajövök. Gondolkoztam egy Tesla terepjáróban. Örülnék neki. Minden nap feldobná a napomat hogy munkába megyek és a visszaúton is. Gyors, kényelmes és talán egy picit menő is. Mégis olyan érzésem van hogy most csak azért venném, hogy pótoljam azt a boldogságot, ami most hiányzik nekem. A hátulütője a dolognak, hogy havonta fizetném a kocsit, így legalább 3 vagy 4 évig kéne használni. Innentől lekötném magam erre az időre itt Hollandiában. Így hogy nem tudom mit fog hozni a jövő, nem szeretném ezt.

A másik opció lenne elfogadni az ajánlatot és egy kis teherautót venni. Egy picit drágább és kevésbé kellemes lenne naponta a munkahelyre járni, de ha a következő hónapokban szeretnék orchideákat Magyarországra szállítani, akkor már meg lenne a kocsi ehhez. Ennek ugyanúgy megvan a probléma, hogy leköt ide, de ha működik a szállitás, akkor ugyanúgy haszna lesz. Mégis lehet hogy most úgy fogok dönteni, hogy csak tőle kérek egy kocsit, hogy flexibilis maradjak és bármikor le tudjak lépni, utazni vagy bárhova költözni.

Mai nap előbb jöttem el a munkahelyről. Anyunak mai nap lesz a nagy kivizsgálás a kórházban. Mai nap fogunk többet megtudni az egész operációnak a folyamatáról és mit várhatunk az egésztől. Nagyon izgulunk és mondanám hogy drukkolj és imádkozz értünk, de nem nagyon beszéltünk a napokban, így nem tudlak sem erre megkérni, sem nálad sírni, ha épp úgy adódik a helyzet. Félek nagyon az egésztől és nagyon remélem hogy minden rendben lesz.

 Január 15, szerda

Örülök hogy sokat írogattunk tegnapelőtt, nem sokkal az utolsó bejegyzésem után. Nagyon egy szokatlan szituáció volt.

Igen! Napi 8szor néztem a posztot, a Facebook oldaladon. Tavaly február 18 - “nem javul a vállad, beteg vagy. Nem érzed hogy szeretnek és nem érzed hogy szeretsz. Bárcsak a tánc pillanatában maradtál volna.” Amint ez valamikor májusban eltűnt véletlenül az oldaladról, elmondtam neked, hogy könnyen meg tudsz szabadulni tőlem. Töröld ki azt posztot és azzal ki tudsz lökni az életedből örökre.

Most rájöttem, hogy ehhez is túl gyenge vagyok. Mert még mindig naponta néztem, így aznap, hogy kitörölted, máris észre is vettem. Nem csak töröltelek Facebookról, hanem le is tiltottalak. Nem csak onnan, hanem mindenhol ahol valaha írogattunk. Kivéve a telefonhívásokat és az SMS-ről nem tudtalak. Valószínűleg túl gyenge még mindig a szívem ehhez.

Egy órán belül jött is az SMS, amit nem kaptam már december 12 óta. Azt írtad: “Úgy látszik megint 2 hónap kellett ahhoz hogy megtörjél ”. Tudom, ha abban a pillanatban ha játszok veled és hagylak több dolgot kimondani, akkor végig mondod az “egész mondatot”, de nem akartam hogy csak egy pillanat legyen amit utólag megbánsz. Gondoltam, ha ez igazi érzés és igazán szeretsz, akkor ez úgysem fog eltűnni. Mondtam hogy ennek nincs értelem és hogy légy boldog! A válaszod: “így nem tudok.” Nekem egyértelmű hogy mit akartál ezekkel a mondatokat mondani és éreztem is egyből. Elmondtam neked, hogy nyugodj le, mielőtt olyat mondasz amit megbánsz.

Sokat beszéltünk ezen az estén arról a lelki és fizikai kötődésről ami közöttünk van. Ez egy nagyon nagy kincs! Nagyon kevés ember tapasztal egyáltalán ilyet az életben. Mikor átérzed hogy a másik fél mit érez és mi történik vele, bármilyen messze van tőled. Ez egy akkora kincs, mikor így össze vagy kötve egy másik emberrel, hogy ezt becsülni kell. Ez már rég óta így van velünk, még ha te nem is mindig fogad fel. Annyiszor volt már hogy írtad nekem hogy reméled minden rendben van velem és hogy izgulsz miattam nagyon, írjak amint olvasom az üzeneteidet. Ezt mind egyszer csak a semmiből. Érezted akkor is pontosan hogy valami bajban vagyok vagy valami rossz történik épp velem vagy rosszul érzem magam. Sokszor nem mondtam neked el ha valami volt, nem akartam hogy izgulj miattam. Lehet ezt rosszul tettem, de nem akartam téged olyan problémákkal zavarni, amiket neked a te korodban még nem kéne átélned. Bocsánat azért, hogy ebben nem voltam mindig őszinte.

Jobban érezted volna ami velem történik, ha nyugodtabb életet élnél és többször csöndesülnél el. Akkor érzed főleg a dolgokat, ha csöndben vagy. Például ha már vége a napnak és befekszel az agyadba. Ott érzed a legdurvábban. Ugyanúgy én is nagyon sokszor éreztem és még mindig érzem hogy veled mi történik és te mit érzel. Ez a dolog az utóbbi másfél hónapban nagyon fájdalmas pillanatokat hozott az életembe. Még a beszélgetésünkben is ugyanazt láttad minden festményben amit küldtem. Pontosan ugyanúgy azt láttuk hogy az egyik képen a fiad sétál a virágok között. Annyit javítanék rajta, hogy én a mi fiunkat látom.
Sajnálom, hogy te ezt egy sötét és lehúzó dolognak tapasztalod most meg. Nem fura amikor azt érzed, hogy nekem nagy fájdalmam van, nem vagyok jól és közben fájdalmat is tud okozni, miközben ez a dolog gyengül. Hogy mennyire gyengül ez most nálunk, nem tudom. Én még mindig érzek sok dolgot tőled.

Nagyon örülök, hogy beszéltünk és újra nyitott voltál velem egy estét. Még akkor is ha számomra fájdalmas dolgokat is mondtál. Jó volt hallani, hogy újra én vagyok az egyetlen akivel teljesen őszinte tudsz lenni. Nem értem hogy te miért nem látod ezt egy óriási kincsnek és tartasz engem pont ez a dolog miatt egy vagy A nagyon fontos embernek az életedben. Egy extra hosszú imát mondtam utána és nagyon nagy hálát adtam az Úrnak, hogy egy ilyen nyitott mókust tapasztalhattam még. Persze mint mindig megkértem hogy vigyázzon rád, mert már én kevésbé tudok.

A következő nap nagyon egy érdekes nap volt a munkában. Nagyon sokat gondoltam rád és mégis elvesztem a munkában. Írtál nekem reggel, azt gondoltam folytatni akarod a beszélgetést, amit előző este abbahagytunk. Persze hogy nagyon akartam ezt, de féltem ha belekezdünk és túl sok fájdalmas dolgot mondasz nekem, nem fogok tudni rendesen dolgozni. Úgy gondoltam megvárom az estét, vajon akkor is még ennyire nyitott leszel e velem.

Délután akartam megint írni a naplóba és észrevettem, hogy a jelszó megváltozott. Nem tudtam belépni. Ezért nem is írtam semmit a naplóba. Számomra egyértelmű volt, hogy te változtattad meg, hogy ne írjak többet. Meglepett hogy olvastad az írásaimat és nem mondtál semmit róla.

Este írogattunk még, de te már távolságtartó voltál. Én egész mondatokat írtam, amire te már csak egy vagy két szóval válaszolgattál. Talán addigra észbe kaptál és mégis csak egy gyenge pillanat volt tőled, amit utólag megbántál. Megkérdeztem, hogy miért változtattad meg a jelszót és elmondtam hogy egy gonosz dolognak tartom. Te meglepődtél és azt sem tudtad miről beszélek. Voltam annyira buta, hogy meséltem róla hogy itt írok. Ezért nem is merek már sokat írni ez a bejegyzés után. Távolságtartó voltál és kimutattad, hogy amiket az előző nap mondtál, semmit nem jelentettek. Nekem akkor vált egyértelművé, hogy te valószínűleg egy pillanatra kétségbe estél és csak ellenőrizted, hogy tudsz e olyat mondani nekem, amivel vissza tudsz tartani attól hogy kilepjek az életedből. El tudom most már ezt is árulni, de te is tudod… IGEN.

Mai nap szörnyű volt a munka. Nem tudtam koncentrálni és már folyamatosan azon járt az eszem, hogy hogyan írjam meg neked azt hogy ez a “megint megtörtél” mondat nekem egyértemű volt és hogy ne mondj ilyeneket, ha nem gondolod komolyan, de visszafogtam magam. Inkább itt írom ki magamból.

Most már azon jár az agyam, hogy az SMS üzeneteket is tiltsam. Nem azért mert nem szeretnék veled beszélni, hanem azért mert nem tesz jót nekem ez a változó “kedv”. Valószínűleg neked sem. Nem tudom, hogy meg fogom e tudni tenni, hiszen annyira vágyok arra hogy megint nyitott legyél velem. Annyira vágyok arra hogy megint a hangodat halljam. Annyira vágyom arra hogy szeress. Viszont valószínűleg meg kell hamarosan ezt a lépést is tennem, mert így csak túl sokszor nézem a telefonomat és várom az újabb üzenetet tőled, miközben te már nem nekem írsz. Addig is próbálok neked nem írni és szeretetteljesen reagálni, ha véletlenül mégis keresnél.

amit nem kell mondani, de meglepődtem, hogy ma délután már megint be tudtam lépni ide. Ezért tudtam kiírni magamból a dolgot és könnyebb lesz nem írni neked egyenesen.

Ma este nagyterveim vannak. Megszakítom egy pár szállat a múltammal. Semmi lényeges dolog, de azért egy kis lépés ami a fejemben számít. Egyik ilyen szállat sem tartottam fontosnak, nem befolyásolják az életemet, de lehet maga a megszakítás fog jót tenni nekem. Felmondom az exemnek a telefon előfizetését. Azért volt az én nevemen, mert mint céges költség el tudtam számolni, így volt egy kis megspórolás a dologban. Ő felrakta a közös bankszámlára az összeget így nekem nem került semmibe. A telefonszáma megmarad, de feltöltős kártya lesz belőle. Ha szeretne előfizetést, rendeljem magának. Felmondom a közös bankszámlát az exemmel. Ha már úgysem küld nekem pénzt minek maradjon meg? Rendezem egy posta átirányítást az előző lakásból, ami miatt az összes posta ami nekem van címezve, automatikusan ide lesz átirányítva. Innentől nem kell 2 havonta elmenni a postáért. Kis lépések, de a fejemben egy haladás előre.

Január 13, hétfő

Kedves Mókus, 

Most már úton vagyok a munka felé. Itt vagyok hajnali 4kor az állomáson. Vonattal kell be mennem, mert karácsony előtt visszaadtam a céges kocsit. Sajnos tegnap a repülés után, már nem volt lehetőség elmenni egy kocsiért, így ez a megoldás.

Még mindig olyan érzésem van hogy visszafelé úton vagyok tőled, miközben már rég a saját utamat járom. Nehéz egy út, ami már ezelőtt is ilyen volt, de miközben fogtad a kezem, bármire képes voltam és bármit kibírtam egy mosollyal az arcomon. Most már nem mosolygok annyira. Nincs az az érzésem hogy ezt az egészet valami jó célért csinálom.

Mindig is próbáltál engem rávezetni, hogy spóroljak. Ne költsek fölösleges dolgokra és ne költsem a pénzemet rád. Most már még több meggyőzéssel tudom mondani, azt amit akkor is mondtam, nincs jobb cél amire tudtam volna költeni mint rád.

Nehezedre esett tőlem dolgokat kapni, viszont most itt vagyok már nélküled és mit érek a spórolt pénzemmel? Bárcsak többet költöttem volna rád… a pénz magában csak egy eszköz, nem egy cél.

Nagyon remélem hogy hamar megint hallok felőled. Jól is esik hallani a hangod és reményt is ad minden alkalommal, hogy szeretsz és hiányzom neked is.

Tegnap hazafelé úton a reptérről már nem bírtam ki tovább és kellett küldenem neked valamit. Így megköszöntem a hangüzenetedet. Reméltem hogy írsz valamit vissza és tudok mesélni a vasárnapi püspöki miséről és arról hogy milyen az utam, de sajnos csak egy szívet küldtél vissza. Persze, hogy ez jól esett, csak onnantól nem tudok már semmit sem válaszolni. Megvan a gondolat, hogy te akkor fogsz nekem írni, mikor éppen szükséged van egy kis támogatásra és megnyugtatásra. Közben én meg nem kérhetem tőled ugyanezt a dolgot.

Sokat gondolkozok azon, hogy vajon az Atya volt az aki eltávolított mellőlem, hogy jobban tudjak koncentrálni erre a tisztulásra és ezt egyedül kell csinálom. Vagy egy sötétebb erő volt ami neked az utadra küldött valakit, aki miatt engem el tudsz felejteni. Rá ébredni arra hogy te ezt magad akartad így és az Úr csak teljesítette a kérésedet, egy olyan fájdalmat hozz elő, amit most nehezen tudok kezelni.

Épp nézem a holdat és rád gondolok. Szívesen szólnék neked megint hogy egyszerre nézzük újra, de így hogy nem rám gondolnál közben semmi értelme nincs.

Nem tudom hogyan fogok dolgozni. A fejem nem áll még rá a munkára. Úgy érzem ott fogok ülni és engem fognak nézni, hogy vezessem a beszélgetést, miközben a fejem az a része teljesen üres. Csak te jársz ott. Bizok benne, hogy amint ott vagyok, minden automatikusan jön majd, hiszen már ezerszer csináltam ezt. Ha minden igaz már olyan lesz mint a bicózás.

És olyan volt. Amint megérkeztem a helyre, máris ráálltam a munkára és nagyon jól elfoglalt egész nap. Nem mondom hogy egyáltalán nem gondoltam rád.. sőt! Eldöntöttem a reggeli írásom után, hogy ugyanúgy fogom folytatni a tervet, még ha közösen rád gondolva született meg. Ugyanúgy fogok gyűjteni és több lehetőséget teremteni későbbre, ki tudja hol és kivel. Most már nem veszem ki a péntekeket, hogy hozzád repüljek, hanem a szombatokat is minél többet bevállalom munkára. Vasárnap lesz az egyetlen nap, amit a saját ügyfelekre szánni. Így az is munkával fog eltelni. Megpróbálom a mókus fajta időbeosztást megélni. Legalább a következő 8 hétben. Utána kezdődhet az utazás.

Meséltem már hogy megint utazni készülök. Így hogy az utóbbi 2 évben olyan távot leutaztam feléd és vissza, hogy azzal a távval a bolygót körbe tudtam volna utazni. Először nővéremhez szeretnék menni. Utána meg megint elnézni kelet Afrikába. A régi ismerősöket meglátogatni Tanzániában, átutazni Kenyába & néztem jegyet vissza ami 2 napos átszállással lenne Etiópiában, ahol még nem voltam. Próbálom úgy látni ezt a helyzetet, hogy új lehetőségeket és kénytelen szabadságot ad. Igen, veled akartam ezekre a helyekre utazni, amint meglett volna a lehetőség erre, így rád fogok közben is gondolni, de jobb egyedül csinálni mint egyáltalán nem. Tudom, azt gondolod hogy egy unalmas életem volt az utóbbi időben, hiszen láttad az utóbbi évben az összes “lépésemet” nyomkövetővel, de nem veszed figyelembe hogy én próbáltam rád hallgatni és spórolni. Gyűjteni arra hogy majd amint megvan már a lehetőség, együtt tudjuk azt csinálni amit csak szeretnénk. Utazni oda ahova csak szeretnénk.

Nagyon kiváncsi vagyok hogy jársz e még edzeni a vadaskertibe. Hülye vagyok hogy nem kérdeztem meg múlt héten, mikor beszéltünk. Nagyon rá voltam állva akkor is, hogy arról meséljek, mennyire szeretlek.

Most hazaérve is azon jár az agyam, hogy ilyenkor szoktam írni neked, hogy már itthon vagyok és majd szólj amint ráérsz beszélni. Tudom, ma úgysem értél volna rá mert regnumod van. Sokszor mondom hogy fura érzés valami, de tényleg annak érzem például azt is hogy még mindig azon jár néha az eszem, mert hogy tudom a heti órarendedet, hogy vajon csinálod e még épp azt ami eddig a heti rendben volt.

Alapból fura hogy még mindig ez a 6 hét után is rád gondolok ennyit, dehát erről mesélt a püspök a vasárnapi misén. Egy kis motorcsónak, könnyen tud irányt változtatni. Viszont amint egy hatalmas vitorlás a kormányt elforgatja és más irányba szeretne indulni, a vitorlás nem fordul el, amerre kéne tartania. Ezért kell türelmesnek lenni önmagunkkal és másokkal és nem többet várni a senkitől, mint amire képes.

Nem tudom meddig fogok még ebbe a naplódba írni. Egyik oldalról tényleg jó kiírni magamból a gondolatokat, érzelmeket és emlékeket. Segít abban hogy ne írjak neked egyenesen. Olyan érzésem van hogy majd a jövőben lehet mosolyogni fogsz miatta. Viszont közben meg van az az érzés is néha hogy nagyon szánalmas az hogy miközben én írom azt hogy mennyit gondolok rád, te lehet egy másik srácnak a karjában fekszel épp. Próbálom ezt a fajta gondolkozást kerülni, de néha a valóságot is figyelembe kell venni.

Január 12, vasárnap

Ma reggel, mint majdnem minden reggel, a mókus megint itt mászkált a fán az erkély előtt. Mindig rád gondolok, mikor meglátom. A héten volt egy nap hogy le is jött a fáról és már félúton volt a fa és erkély között miközben engem nézett. Amint egy hangot adtam, hogy közelebb hívjam, megijedt és visszamászott a fára. Ebben is téged látlak. Amíg lehetetlennek tűnik a kapcsolatunk, addig érdekel a dolog. Amint már reálisnak kezd tűnni a, vagy megijedsz és elmenekülsz, vagy rájössz hogy ez nem az amit te igazán szeretnél. Nem tudom hogy ez pontosan hogyan játszódik le benned, de már többször észrevettem.

Meglepett nagyon, de a Szent Család templomba mai nap püspöki mise volt. Áron is ott volt, de egy püspök tartotta a misét. Volt egy kis extra ebben, de hiányzott Áronnak a prédikálása. Szívem szerint írnék erről is most neked, de nem engedhetem meg magamnak. Ebből a szempontból tényleg hasznos ez a blog. Meg tudom ezt írni neked, anélkül hogy írok neked egyenesen.

Nagyon nehéz ez a megtisztulási folyamat, amit te elindítottál bennem. Meggyóni a bűneimet, megszakítani a kötődéseket sötét erőkkel és tiszta is maradni. Hálás vagyok hogy elindítottál ezen az úton, viszont nagyon nehéz ezt az utat járni nélküled. Annyival könyebb lett volna ezt csinálni, mikor még mellettem vagy. Láttad is volna a változásokat amik bennem közben folynak.

Örülök hogy tegnap este írtál nekem a röplabdabajnokság után. Annyira jó hallani hogy jól van a válad. Ez volt egy közös célunk és ezt sikerült megvalósítani. Én is akartam pont tegnap indulni bajnokságon, igaz strandröpiben Annával. Tudod, Gaca lányával. Gondolkoztam azon is hogy téged hívjalak, de már fel sem mertelek volna hívni, nem hogy elhívni valami programra. Ahogy kiderült, úgysem értél volna rá. Emlékeztetett viszont a helyzet a tavalyi februári 18ai Facebook posztodra. Akkor is bajnokságon voltál. Igaz akkor nekem sokkal boldogabb pillanat volt, mert rájöttem akkor, hogy te még mindig nagyon szeretsz. A végén nem tudtam menni magam sem a sandland bajnokságra, mert reggel volt a találkozom Áronnal és Andrással.

Elküldtem neked az imát, amit tegnap is ebben a blogban kiraktam. Jó volt hogy ezt küldtem, így legalább tudom hogy (még) nem olvasod az ide kirakott írásaimat.

Megnyugtatott hogy hangüzenetet küldtél, nagyon jó volt hallani a hangodat. Igaz, ezek miatt már tegnap este és ma reggel is arról álmodozok, hogy egyszer csak megjelensz itt az ajtóm előtt. Egyszer csak reálisnak tűnik a gondolat, pedig tudom jól, hogy ez nem így fog történni. Nehezemre esett téged nem máris felhívni, amint az üzeneted megérkezett, de ez volt így a helyes út. Úgyis túl sokat mondtam volna. Erről a blogról, a gondolataimról, érzelmeimről és persze a mókushiányról. Semmi értelme nincs, már csak többet tennék ezzel tönkre, mint ami már így is úgy is tönkrement.

Tudom ez egy tyúk tojás történet, de elképesztőnek tartom hogy olyan sokáig kiváncsi voltál rá hogy én ki is vagyok. Azt akartad hogy nyitottabb legyek és nyíltan meséljek arról hogy mit érzek. Csak most írom meg az összes gondolatomat és írok az érzelmeimről, mikor téged már nem érdekel és nem befolyásol. Mikor már nem akarod hallani.

Fura ez a dolog, hiszen pont most kéne már zárkózottnak lennem. Érdekes hogy miket tud kihozni a fájdalom az emberből. Mindig is hívője voltam annak hogy sokszor egy ember összetörve végzi a legjobb munkát. A fájdalomban lehet ihletett és motivációt találni.

Igaz nekem te is jó ihlet voltál, mikor még egymás mellett voltunk. Hajtottam ezerrel a munkahelyen hogy meg legyen a lehetőségem hogy hozzád utazzak. Mindenben száz százalékot adtam hogy több lehetőségünk legyen később. Csak amint már itt voltam, volt sokszor hogy ellustultam. Mint példa mondhatom a lakásfelújítást. Tudom hogy ez téged zavart, de nagyon sokáig tartott mire elkezdtem és mai napig nem lett befejezve. Veled voltam elfoglalva és arra készültem hogy veled töltsek időt. Vagy elmentem inkább boltba, bevásároltam hogy legyen minden itthon mire te jössz, vagy főztem, hogy tudjunk máris enni amint megérkezel, vagy minden nap leutaztam Balatonra, hogy ott együtt legyünk. Kevésbé foglalkoztam a kötelezettségeimmel. Ez a fajta lustaság nem maradt volna meg sokáig bennem, de annyira örültem június végén, hogy végre több időt együtt tudunk tölteni, hogy minden más a fontossági sorrendben hátul maradt. Talán észre is vetted hogy minden alkalommal mikor te elutaztál valahova, akkor foglalkoztam többet a lakással. Most nagyon nehéz befejezni, mert együtt csináltuk és így nagyon rád emlékeztet az egész. Úgy akartam ezt a lakást megcsinalni ahogy mi azt együtt akartuk. Úgy gondoltam hogy te valószínűleg még nem döntöttél arról hogy hogyan nézzen ki egy lakás. Így azt gondoltam hogy az neked egy nagyon speciális dolog lesz, ha megcsinálom úgy hogy te kéred. Azokat a színeket festem a falra és olyan színű bútorokat veszek, ami neked tetszik. Segít az is hogy van jó érzéked a színekhez és színkombinációkhoz. A kivetítőt is azért akartam megcsinálni, hogy együtt veled nézek filmet. Minden ilyen dolog rád emlékeztet és nehéz folytatni most fájdalom nélkül.

Remélem hamarosan visszajön a gondolat hogy ezt mind magamnak csináljam.

Mai nap már repülök vissza. Nehéz lesz megint vissza állni munkába. Nagyon vártam ezt az utat Magyarországra. Nagyon vágytam arra hogy újra lássam a mosolyodat. El sem tudtam volna képzelni még egy pár hete, hogy lesz majd olyan hogy Pestre utazok és nem is találkozom veled. Nem könnyű megérteni, hogy akiket én elválaszthatatlan embereknek láttam, el távolodtak egymástól. Azt hittem egy erős ember vagyok, mégis az utóbbi hetekben többször is összetörtem és bőgtem mint egy kisgyerek miattad. Nagyon fájdalmas egy út volt ez, mindehol téged kerestelek. Most úton a reptér felé még mindig. Épp most nézem a villamosról a padunkat. Szeretném hogy tudd, semmiben sem hibáztatlak és mindent megértek. Nagyon nehezemre esett a lakást lezárni. Mióta ismerlek, először hosszú távra úgy, hogy nem tudom mikor fogok megint jönni. Semmi kedvem visszamenni, igaz nagy az esélye hogy ott jobban megnyugodok, mikor már megint nagy a fizikai távolság közöttünk. Itt a városba nem tudok bemenni, anélkül hogy azt nézem nem e vagy épp a villamoson. Vicces hogy ezt előre megjósoltam másfél évvel ezelőtt július 30án 2023-ban, hogy a végén úgyis itt fogom a következő években nézni, hogy nem szállunk e épp ugyanarra a villamosra. Annyit kérdeztél hogy “miért lenne ez?” és hogy “mitől félek?” Én meg az egyetlen helyes választ adtam: “tőled!” Utána még rá is kérdeztél hogy “mi okom van rá?” Ezt a kérdésedet most kéne megválaszolnom csak hogy te is értsd hogy a “minden jó lesz” megnyugtatásaid iszonyúan vízhangzanak a fejemben, de ahogy már megbeszéltük, nem foglak zavarni. Főleg nem ilyen kényes témákkal.

Mindig az jut eszembe, ezzel a “zavarás”szóról, hogy bármikor azt írtam hogy nem akarlak zavarni a problémáimról, az volt a válaszod hogy “én soha sem zavarlak” és hogy “te itt vagy nekem és mindig is itt leszel”. Annyira érzem már hogy mindent elrontottam ezek a mondásaid óta.

Egy szép történetet hallottam mai nap ami lehet jobban aktuális mint gondolnám. Képzelj el valakit akit megharapott egy kígyó, és a helyett hogy arra koncentrálna hogy meggyógyuljon a méregtől, elkezdi kergetni a kígyót hogy megértse hogy miért harapta meg és bebizonyítsa hogy nem érdemelte meg.

Nagyon szép kis jel volt, hogy az utolsó estét amit itt töltöttem Magyaroszágon, el kezdett esni a hó. Reméltem hogy összefutok véletlenül veled és a hó téged a kirándulásunkra fog emlékeztetni. Sajnos nem volt ez a szerencse, hogy láttalak volna.

A Mátrai kirándulásról beszélve, tudom hogy te csak viccből mondtad, de én komolyan elgondolkoztam rajta hogy letérdelek előtted. Szerintem bármit megtettem volna, annak érdekében hogy ne veszítselek el. Viszont nem tűnt egy jó dolognak azért megkérni a kezed, mert félek hogy másképp elveszítelek. Sokat jár az is a fejemben, hogy beszéltünk arról hogy majd később megkérem a kezed, még akkor is ha abban a pillanatban már mással vagy együtt. Ez abban a pillanatban, mikor erről beszéltünk, egy reális opciónak tűnt, mai nap már egy szürreális gondolat, amit nem gondolom hogy meg tudnék tenni.

Most viszont távoznom kell,
hogy te tudjál nőni,

hogy megtaláld önmagad

Az én elvárásaim nélkül.

Sajnos el kell lépnem,

nem azért, mert már nem érdekelsz,

hanem mert szeretlek eléggé

hogy ott tudj virágozni, ahol kell lenned.

Néha,

a távozás nem feladást jelent

Hanem teret ad

valami nagyobbnak hogy

gyökeret tudjon verni.

Szóval igen.

El kell mennem

így válhatsz azzá a személlyé

Aki akarsz lenni

“Olyan valaki mellett legyél, aki nem fél veled lenni. Akinek minden perc ajándék melletted.

Akinek jó vagy úgy, ahogy vagy. Mindenkor és akárhogy. Aki gondol rád, és aki törődik veled.

Aki nem fut el, mikor rossz passzban vagy.

Akinek a legnagyobb félelme életében, hogy elveszít téged...

Aki, ha nem is mondja minden percben, hogy szeret, de érezteti veled minden nap.

Akinek a leghétköznapibb pillanat is ünneppé változik melletted!”

Igaz, a legszívesebben már most megírnám neked, hogy írtam a naplóban, de remélem egy olyan pillanatban találnak meg az írásaim a te naplódban, mikor már nem fáj olvasni ezekről, hanem boldogsággal fog eltölteni, hogy rájössz mennyire szerettelek. Remélem nagyon hogy ehhez majd magamat fogom tudni tartani.

Uram, Jézus, jöjj hozzám! Ragadd meg szívemet a szereteteddel! Én nem vagyok olyan erős mint Jákob. Segíts, hogy el merjem kérni a szabadságot és az áldást, ami Krisztusban már az enyém. Add, hogy felinduljon a remény bennem és hogy meglássam, életem mely területeit nem adtam át még neked. Mutasd meg ki vagyok valójában és hogy mi a terved velem! Áldj meg engem, hogy én is meg tudjak áldani másokat!

Uram, szeretlek téged. Kérlek adj világosságot, űzd el a sötétséget! Hozd el nekem az igazságot és leplezd le a hazugságokat! Sok minden van bennem, ami megakadályozza, hogy szeretetet adjak és szeretetet kapjak. Tisztíts meg szent véreddel. Szabadíts meg azoktól a hazugságoktól, amelyek megakadályozzák, hogy megismerjem szeretetedet. Világosságban akarok járni azon az úton, amelyet te választottál a számomra.

Uram, bűnös vagyok, éled állok, hogy megmondjam, nagyon sajnálom, nagyon bánom minden bűnömet. Köszönöm, hogy az életedet adtad értem, hogy megbocsáss nekem és én hazatérhessek hozzád. Kérlek, gyere és legyél az életem ura! A te országodban akarok élni, Isten gyermekeként, szabadságban. Kérlek, továbbra is szólj hozzám és vezess el egy még nagyobb szabadságra, arra a szabadságra, amit a te szeretetedben fogok megtalálni.

Jézus, meghaltál értem, azért, hogy én bűnbocsánatot nyerjek és az Atyával való megbékélés ajtaja megnyíljon előttem. Kimutattad irántam szeretetedet akkor, mikor még bűnben éltem. Odaadtad értem az életedet, mint szent áldozatot. Adj nekem bátorságot, hogy megbocsássak, adj nekem hitet, hogy bízni tudjak abban, hogy amit tőled kaptam, azt tovább tudom adni másoknak.

Úr Jézus, átadom neked életem, bízom benned. Jézus nevében ellene mondok a sátánnak, minden művének és üres ígéreteinek. Jézus nevében ellene mondok az önzésnek, a büszkeségnek, a bujaságnak, a kapzsiságnak és önmagam visszautasításának. Köszönöm, Jézus, hogy győzelmet adtál nekem az ellenségeim fölött. Már nem félek!

Úr Jézus Krisztus! Köszönöm a Hit ajándékát, amely lehetővé teszi, hogy ismerjelek és tudjam, hogy velem vagy most is. Égen és földön minden hatalom a Tiéd! Nem kell semmitől sem félnem. Jézus nevében megparancsolom minden gonosz léleknek, amelyeknek ellene mondtam, minden léleknek, amely a bűnök mögött van, amelyeket megvallottam, hogy hagyjanak el, most azonnal!

Köszönöm Jézus, hogy megszabadítottál a gonosz lelkek befolyásától. Köszönöm Atyám, hogy elküldted Szent Fiadat, hogy megmentsen engem.

Atyám, köszönöm, hogy elküldted Jézust és megmutattad nekem az utat hozzád, hazafelé. Megnyitom magam előtted, az életem el van rejtve Krisztusban. Kérlek, áldd meg az életemet. Ahogy egy leszek Krisztussal, én is hallom azokat a szavakat, amelyeket Te mondasz: te vagy az én fiam vagy leányom, akit szeretek, benned telik kedvem. Jézus Krisztusban elfogadom ezt az áldást, és minden egyes lelki áldást, amit adsz nekem. Köszönöm Atyám, hogy az anyám méhében megszőttél engem, hogy név szerint szólítottál engem és hogy terved van az életemre. A Te műveid csodálatosak!

Uram, köszönöm a szabadságot, amit nekem adtál! Segíts, hogy felismerjem az ördög csalafintaságát, aki el akarja rabolni tőlem ezt az ajándékot. Segíts, hogy beléd vessen minden bizalmamat, mert Te be fogod fejezni azt a munkát, amit elkezdtél bennem.

Atyám, köszönöm a szabadságnak azt a sok kulcsát, amelyet Szent Fiadban adtál nekem. A Te szereteted megszabadított engem. A tanítványod akarok lenni, szereteted eszköze mások számára. Valóban a Te szereteted áramlik keresztül rajtam és ez az én szabadságom, az utolsó kulcs. Istenem, add nekem a szeretetnek ezt az ajándékát!

Atyám, taníts meg engem, hogyan vigasztaljak meg másokat, azzal a vigasztalással, amit tőled kaptam. Te vagy az irgalmas szívű Atya; engedd szabadjára a szeretetedet általam és bennem, és mutasd meg, hogyan tudnám továbbadni a te szeretetedet! Kérlek, használj engem, hogy másoknak szabadulást hozzak! Mutasd meg mit akarsz, hogyan szolgáljalak!

Uram, töltsd meg a szívemet dicsőítéseddel, a Te dicsőítésed legyen mindig az ajkamon és a megváltás öröme töltse be a szívemet! A szent írással együtt hadd mondjam: “világosságom és üdvösségem az Úr, kitől félnék? Életem oltalmazója az Úr, kitől rettegnék?”

Uram, én bármilyen hibát el tudok követni, de megpróbálok alázatos maradni és csak a Te kegyelmedben bízni. Biztos vagyok benne, hogy a Te szereteted nagyon sok hibákat és bűnömet elfedi. Add, hogy bátran tudjam példádat követni és meg tudjam mosni azoknak a lábad, akikhez elküldesz engem.

Uram, annyira szerettél engem, hogy olyan lettél, mint én, mindenben, kivéve a bűnt. Nevemen szólítottál és reményt adtál nekem. Ahogy te szerettél engem, hadd szeressem én ugyanúgy azokat, akikhez küldesz engem. Igen, hiszem, hogy te fel tudsz engem használni, mint szereteted eszközét, mint szolgádat.

Uram, Salamon a bölcsesség ajándékát kérte, hogy meg tudja különböztetni a jót és a rosszat. Tudta, hogy még nincs felkészülve erre a feladatra, de neked, Uram, kedvedre volt, hogy bölcsességet adj neki. Én is bölcsességet kérek, Uram, mert én is olyan vagyok mint egy kisgyerek: még a jobb kezemet sem tudom megkülönböztetni a baltól.

Ámen

Megszületett bennem egy új gondolat hogy az elején mi nagyon tartottunk ettől a nagy korkülönbségtől. Próbáltuk visszafogni magunkat egy kapcsolattól egymással. Te még inkább más irányba is néztél egy más srác felé, hogy elkerüld “a szituációt”. Azt mondtad hogy még élned kell, még tapasztalni szeretnél, mielőtt belekezdenél ilyenbe.

Mégis 8 hónap találkozás és sok együtt töltött idő után már nem sikerült visszafogni magunkat. Belekezdtünk és ki lett mondva hogy mi egy kapcsolatban vagyunk. A gondolat szimplán arról szól hogy amíg mi mind ketten annyira szeretjük egymást hogy vissza nem tudjuk tartani magunkat ez a kapcsolattól, addig nincs probléma a korkülönbséggel. Így hogy már csak nekem vannak érzelmeim irántad, miközben te egy másik sráccal vagy együtt, így ez a szituáció a korkülönbséget nézve már nem egy normális dolog. Így hogy te már nem szeretsz engem, letiltottál messengeren és ki is mondtad hogy nem szeretnéd hogy hívjalak, így már egy rendkívüli fura dolog hogy én még egy ennyire fiatal lánnyal foglalkozom. Nagyon jó lenne ha ezeket a dolgokat nem csak gondolnám, hanem érezném is és úgy is cselekednék.

Nem szeretnék túl sokat mesélni a szeretetemről irántad, de mégis egy pár sort leírok, hiszen tudom jól hogy soha nem fogod megtudni hogy én mennyire mélyen szeretlek. Talán már érezted hogy úgy tudok én szeretni mint egy kisgyerek, határok, korlátok, kétségek, félelmek és visszafogás nélkül. Ugyanígy tettem veled. Bármennyire nehéz vagy fájdalmas szituációk voltak és bármi nehézség lett volna a jövőben, nem változtatott volna semmit azon hogy hogyan szeretlek. Egy pillanatra sem tudnám visszafogni a szeretetemet irántad.

A hátránya ennek a fajta szeretetnek, hogy amint a helyzet úgy adódik, ugyanúgy mint egy kisgyerek össze is tudok törni.

Sokan gyengeségnek látják ezt. Azt mondják akkor vagy erős ha nem is gondolsz az egészre és ahogy nagypapám mondta, csak az egyik lábadat a másik elé rakod. Véleményem szerint meg sokkal erősebbnek kell lennie az embernek ahhoz hogy tényleg érezzen es megengedje magának ezt. Ha nem bújik el az igazi mély érzelmei elől, hanem mindent átérez, legyen az szeretet vagy fájdalom.

Így az egyik oldalról nézve persze tudom hogy röhejes hogy egy fiatal lány ezt tudta velem tenni, a másik oldalról meg bevállaltam a szeretetett, most meg a fájdalmat is.

Büszke vagyok rá hogy úgy tudok szeretni mint egy kisgyerek és büszke vagyok arra is hogy össze tudok törni mint egy kisgyerek.

Könnyebb másra koncentrálni és elnyomni az érzelmeket, hogy ne kelljen érezni fájdalmat, de “Merek élni és merek érezni!”

Csak most itt állok mint egy kisgyerek, értelmetlenül hogy hogyan tudtad te a szeretetedet irántam korlátozni és elnyomni azzal hogy egy más irányba figyelsz.

Nagyon fájdalmas volt látni hogy a buszon egy más sráccal utazol már. Nehéz volt ezt a helyzetet, amiben már voltunk, a másik oldalról tapasztalni. Viszont megkönnyebbítette az a gondolat, hogy abban a szituációban te nyíltan és egyértelműen választhattál és választottál hogy kivel utazol és kivel szállsz le a buszról. Lehet ez csak egy jelképes dolog a fejemben, de sokkal szimplább kimutatása a döntésednek nem létezik.

Nehéz is volt olvasni a dolgokat amiket írtál neki és látni a fényképeket amiket küldtél. Fura egy dolog hogy azért engedted hogy belepjek a messengeredbe, hogy jobban bízzak benned, hiszen nincs semmi rejtenivalód. Nem tudtam visszafogni magam az elején attól hogy ne olvassak bele a beszélgetésbe. Akartam tudni hogy mikor kezdődött a dolog, hogy miket írtál és csináltál azon a hétvégén, mikor még velem voltál együtt és hogy milyen gyorsan tudsz te átállni egy következő srácra. Igaz mondtad hogy ne olvassam a beszélgetést, mert hogy meg fog változni a véleményem rólad. Ezt nem tartottam túl jó indoknak, mert a valóságot fontosabbnak tartom mint a pozitív véleményt. Abban a pillanatban léptem ki véglegesen az olvasásból, mikor meghívást küldtél egy vasárnapi ebédre a családodnál. Én erre másfél évet vártam és nagyon reménykedtem hogy valamikor én leszek ott. Meg is voltam hívva karácsony második napjára, de végül ez az ebédnél már nem voltam hivatalos. Nehéz volt látni hogy átküldted neki a fényképet amit én készítettem rólad a Mátrában. Ugyanazon a helyen ahol az a kép készült, csókoltuk egymást. Azt hiszem az egyik csókról még videó is készült. Ugyanazon a helyen készültek közös képek is. Annyira nem tudtam megérteni hogy napokkal a szakításunk után ezt a képet egy más srácnak tudod küldeni. Olyan érzésem volt hogy direkt csináltad hogy lássam egyértelműen hogy továbbléptél. Hogy ez tényleg így van e, már nem fogom megtudni.

Bocsánat ha túl fájdalmas részletekről írok, de ezek játszódnak néha le a fejemben. Elképesztőnek tartom hogy még mindig azt érzem hogy szeretlek ilyen tettek után, azzal együtt hogy a szakításunk hétvégéjén már mással mentél randizni, egy héttel a Mátra után a műhely hétvégén már mással mentél kilátóba és 10 nappal utánam már más srácnak mondtad hogy szereted, hogy hiányzik, hogy minden jó lesz és hogy imádod az ölelését és a csókját.

Nem szeretném hogy bűntudatod legyen, nem azért írom ezeket le. Szeretném a gondolataimat megírni és tudatni veled hogy mit érzek. Még ha nem is olvasod a közeljövőben.

 Január 11, szombat
A tegnap este jó is volt és nagyon szar is egyben. Gacával találkoztam és elmentünk egy hip hop buliba. Nem teljesen a mi stílusunk, de mind ketten szeretjük maga a zenét. Sajnos egész este rád gondoltam mindenben amit csináltam. Ugyanúgy a mai nap is nagyon nehéz. Valahogy nem tudom egyáltalán megérteni hogy miért nem vagy itt mellettem. Nem tudd a fejemben összeállni hogy megváltozott a helyzet és már nincs rám szükséged és vágyad. Kezdenek ezek a gondolatok nagyon kikészíteni és gyűlik megint e miatt a káosz a fejemben. Most nem vágyok semmi másra az életben mint téged megölelni és csókolni. Nagyon nehezemre esik most ebben a pillanatban téged nem felhívni. Tudom hogy egy telefonhívás nem old meg semmit és attól még nem kapok mókusölelést. Ha ölelnél sem lenne a boldogság hosszú távú, mert a tudata hogy nem ölelhetlek életem végéig, egy rémisztő érzés. Nem tudom hogyan fogok ebből a mókuskerékből kijutni. Nézem a videót amit valaha átküldtél a mókushiánnyal kapcsolatban. Hogy ezt a hiányt fel kell használni és egy cél felé irányítani. Hogy minél többet várok rá, annál jobb lesz.

Reggel voltam Áronnál és együtt egy másik lelkésszel imádkoztunk. Ez a találkozás miatt olvastam a könyvet amit mutattam neked az utolsó találkozásunkkor. Arról szólt a találkozás és az imák hogy hogyan kerültek be az életemben a sötét erők, hol támadtak meg engem és a gonosz lélektől való szabadulás. Nagyon felszabaditó volt, nagyon sok dologban segített és eloldozott. Sajnos a mókus iránti kötődésem megmaradt.

Sokat gondolkoztam azon hogy nem egy túl bölcs döntés volt tőlem feladni ennyi mindent egy fiatal lányért. Feladtam a lakásomat, a röplabdát annak érdekében hogy sokat veled tudjak lenni. Egyik oldalról ez egy nagy hülyeség volt, mert így nem csak téged veszítettelek el, hanem egy részét magamnak. Viszont biztos vagyok benne hogy ezt bármennyiszer meg kéne tennem, ugyanúgy megtenném annak érdekében hogy esélyt adjak egy közös jövőnek. Szerintem még mai nap is így cselekednék.

Sokat gondolkoztam a napokban a találkozásról szüleiddel, mikor elmentünk sétálni a Városmajorba. Visszanézve nem tartom egy jó döntésnek, hogy nem erőltetem hogy te is ott legyél. Sosem mondtam el neked pontosan hogy miről beszéltünk ott és nem tudom hogy ők mennyit mesélhettek. Ez nekem és szerintem nekik is egy nagyon nehéz találkozás volt. Fogalmam sem volt hogy mit várjak az egésztől. Ők ott már nem azzal próbáltak meggyőzni engem hogy a mi kapcsolatunk tesz rosszat neked, hanem arról hogy amint a kapcsolatunk nyilvános lesz a te barátaidnak, akkor az lesz nagyon rossz neked. Utólag sajnálom hogy nem erőltetem azt hogy nyitott legyél mindenkivel a kapcsolatunkról mert az sok súlyt levett volna a válladról és a mi kapcsolatunkról, de lehet hogy ez sok nehézséget és negatív reakciót megelőzött. Ez már valami amit nem fogunk megtudni. Ennél a találkozásnál figyelmeztettek rá hogy ne csak rád vigyázzak, hanem magamra is. Ezért hálás vagyok nekik, igaz nem követtem a tanácsot.

Sokat jár az agyam a levélen, amit szüleid írtak neked. Arról hogy én egy hedonista vagyok aki addig van ott veled amíg minden jó és a nehézségekben majd tovább fogok állni. Ez a dolog nem teljesen így bizonyult. A levelet máris átküldted nekem, hiszen annyira bíztál bennem. Érdekesnek tartom hogy abban az időben úgy mondtad hogy én vagyok az egyetlen akivel ennyire nyitott és őszinte tudsz lenni. Jobban bíztál bennem mint szüleidben. A panaszkodásaidra mindig azzal nyugtattalak hogy szeretnek és a legjobbat akarják neked. Be bizonyult az is amit mindig tanácsoltam neked, hogy örülj nekik és tiszteld őket, mert a végén ők lesznek azok, akik a jövőben melletted fognak állni. Ezeket a dolgokat visszaolvasni egy érzékeny dolog, most hogy én már ennyire távol vagyok és ennyire távol is szeretnél már tartani engem.

Nem tudom meddig fognak még ezek a gondolatok megmaradni, de annyi biztos hogy nagyon nagyon hiányzol. Most már úgy hogy nincs visszaszámlálás a következő találkozásig, a következő ölelésig, a következő csókig - egyre jobban érzem hogy elveszítettelek