Január 15, szerda
Örülök hogy sokat írogattunk tegnapelőtt, nem sokkal az utolsó bejegyzésem után. Nagyon egy szokatlan szituáció volt.
Igen! Napi 8szor néztem a posztot, a Facebook oldaladon. Tavaly február 18 - “nem javul a vállad, beteg vagy. Nem érzed hogy szeretnek és nem érzed hogy szeretsz. Bárcsak a tánc pillanatában maradtál volna.” Amint ez valamikor májusban eltűnt véletlenül az oldaladról, elmondtam neked, hogy könnyen meg tudsz szabadulni tőlem. Töröld ki azt posztot és azzal ki tudsz lökni az életedből örökre.
Most rájöttem, hogy ehhez is túl gyenge vagyok. Mert még mindig naponta néztem, így aznap, hogy kitörölted, máris észre is vettem. Nem csak töröltelek Facebookról, hanem le is tiltottalak. Nem csak onnan, hanem mindenhol ahol valaha írogattunk. Kivéve a telefonhívásokat és az SMS-ről nem tudtalak. Valószínűleg túl gyenge még mindig a szívem ehhez.
Egy órán belül jött is az SMS, amit nem kaptam már december 12 óta. Azt írtad: “Úgy látszik megint 2 hónap kellett ahhoz hogy megtörjél ”. Tudom, ha abban a pillanatban ha játszok veled és hagylak több dolgot kimondani, akkor végig mondod az “egész mondatot”, de nem akartam hogy csak egy pillanat legyen amit utólag megbánsz. Gondoltam, ha ez igazi érzés és igazán szeretsz, akkor ez úgysem fog eltűnni. Mondtam hogy ennek nincs értelem és hogy légy boldog! A válaszod: “így nem tudok.” Nekem egyértelmű hogy mit akartál ezekkel a mondatokat mondani és éreztem is egyből. Elmondtam neked, hogy nyugodj le, mielőtt olyat mondasz amit megbánsz.
Sokat beszéltünk ezen az estén arról a lelki és fizikai kötődésről ami közöttünk van. Ez egy nagyon nagy kincs! Nagyon kevés ember tapasztal egyáltalán ilyet az életben. Mikor átérzed hogy a másik fél mit érez és mi történik vele, bármilyen messze van tőled. Ez egy akkora kincs, mikor így össze vagy kötve egy másik emberrel, hogy ezt becsülni kell. Ez már rég óta így van velünk, még ha te nem is mindig fogad fel. Annyiszor volt már hogy írtad nekem hogy reméled minden rendben van velem és hogy izgulsz miattam nagyon, írjak amint olvasom az üzeneteidet. Ezt mind egyszer csak a semmiből. Érezted akkor is pontosan hogy valami bajban vagyok vagy valami rossz történik épp velem vagy rosszul érzem magam. Sokszor nem mondtam neked el ha valami volt, nem akartam hogy izgulj miattam. Lehet ezt rosszul tettem, de nem akartam téged olyan problémákkal zavarni, amiket neked a te korodban még nem kéne átélned. Bocsánat azért, hogy ebben nem voltam mindig őszinte.
Jobban érezted volna ami velem történik, ha nyugodtabb életet élnél és többször csöndesülnél el. Akkor érzed főleg a dolgokat, ha csöndben vagy. Például ha már vége a napnak és befekszel az agyadba. Ott érzed a legdurvábban. Ugyanúgy én is nagyon sokszor éreztem és még mindig érzem hogy veled mi történik és te mit érzel. Ez a dolog az utóbbi másfél hónapban nagyon fájdalmas pillanatokat hozott az életembe. Még a beszélgetésünkben is ugyanazt láttad minden festményben amit küldtem. Pontosan ugyanúgy azt láttuk hogy az egyik képen a fiad sétál a virágok között. Annyit javítanék rajta, hogy én a mi fiunkat látom.
Sajnálom, hogy te ezt egy sötét és lehúzó dolognak tapasztalod most meg. Nem fura amikor azt érzed, hogy nekem nagy fájdalmam van, nem vagyok jól és közben fájdalmat is tud okozni, miközben ez a dolog gyengül. Hogy mennyire gyengül ez most nálunk, nem tudom. Én még mindig érzek sok dolgot tőled.
Nagyon örülök, hogy beszéltünk és újra nyitott voltál velem egy estét. Még akkor is ha számomra fájdalmas dolgokat is mondtál. Jó volt hallani, hogy újra én vagyok az egyetlen akivel teljesen őszinte tudsz lenni. Nem értem hogy te miért nem látod ezt egy óriási kincsnek és tartasz engem pont ez a dolog miatt egy vagy A nagyon fontos embernek az életedben. Egy extra hosszú imát mondtam utána és nagyon nagy hálát adtam az Úrnak, hogy egy ilyen nyitott mókust tapasztalhattam még. Persze mint mindig megkértem hogy vigyázzon rád, mert már én kevésbé tudok.
A következő nap nagyon egy érdekes nap volt a munkában. Nagyon sokat gondoltam rád és mégis elvesztem a munkában. Írtál nekem reggel, azt gondoltam folytatni akarod a beszélgetést, amit előző este abbahagytunk. Persze hogy nagyon akartam ezt, de féltem ha belekezdünk és túl sok fájdalmas dolgot mondasz nekem, nem fogok tudni rendesen dolgozni. Úgy gondoltam megvárom az estét, vajon akkor is még ennyire nyitott leszel e velem.
Délután akartam megint írni a naplóba és észrevettem, hogy a jelszó megváltozott. Nem tudtam belépni. Ezért nem is írtam semmit a naplóba. Számomra egyértelmű volt, hogy te változtattad meg, hogy ne írjak többet. Meglepett hogy olvastad az írásaimat és nem mondtál semmit róla.
Este írogattunk még, de te már távolságtartó voltál. Én egész mondatokat írtam, amire te már csak egy vagy két szóval válaszolgattál. Talán addigra észbe kaptál és mégis csak egy gyenge pillanat volt tőled, amit utólag megbántál. Megkérdeztem, hogy miért változtattad meg a jelszót és elmondtam hogy egy gonosz dolognak tartom. Te meglepődtél és azt sem tudtad miről beszélek. Voltam annyira buta, hogy meséltem róla hogy itt írok. Ezért nem is merek már sokat írni ez a bejegyzés után. Távolságtartó voltál és kimutattad, hogy amiket az előző nap mondtál, semmit nem jelentettek. Nekem akkor vált egyértelművé, hogy te valószínűleg egy pillanatra kétségbe estél és csak ellenőrizted, hogy tudsz e olyat mondani nekem, amivel vissza tudsz tartani attól hogy kilepjek az életedből. El tudom most már ezt is árulni, de te is tudod… IGEN.
Mai nap szörnyű volt a munka. Nem tudtam koncentrálni és már folyamatosan azon járt az eszem, hogy hogyan írjam meg neked azt hogy ez a “megint megtörtél” mondat nekem egyértemű volt és hogy ne mondj ilyeneket, ha nem gondolod komolyan, de visszafogtam magam. Inkább itt írom ki magamból.
Most már azon jár az agyam, hogy az SMS üzeneteket is tiltsam. Nem azért mert nem szeretnék veled beszélni, hanem azért mert nem tesz jót nekem ez a változó “kedv”. Valószínűleg neked sem. Nem tudom, hogy meg fogom e tudni tenni, hiszen annyira vágyok arra hogy megint nyitott legyél velem. Annyira vágyok arra hogy megint a hangodat halljam. Annyira vágyom arra hogy szeress. Viszont valószínűleg meg kell hamarosan ezt a lépést is tennem, mert így csak túl sokszor nézem a telefonomat és várom az újabb üzenetet tőled, miközben te már nem nekem írsz. Addig is próbálok neked nem írni és szeretetteljesen reagálni, ha véletlenül mégis keresnél.
amit nem kell mondani, de meglepődtem, hogy ma délután már megint be tudtam lépni ide. Ezért tudtam kiírni magamból a dolgot és könnyebb lesz nem írni neked egyenesen.
Ma este nagyterveim vannak. Megszakítom egy pár szállat a múltammal. Semmi lényeges dolog, de azért egy kis lépés ami a fejemben számít. Egyik ilyen szállat sem tartottam fontosnak, nem befolyásolják az életemet, de lehet maga a megszakítás fog jót tenni nekem. Felmondom az exemnek a telefon előfizetését. Azért volt az én nevemen, mert mint céges költség el tudtam számolni, így volt egy kis megspórolás a dologban. Ő felrakta a közös bankszámlára az összeget így nekem nem került semmibe. A telefonszáma megmarad, de feltöltős kártya lesz belőle. Ha szeretne előfizetést, rendeljem magának. Felmondom a közös bankszámlát az exemmel. Ha már úgysem küld nekem pénzt minek maradjon meg? Rendezem egy posta átirányítást az előző lakásból, ami miatt az összes posta ami nekem van címezve, automatikusan ide lesz átirányítva. Innentől nem kell 2 havonta elmenni a postáért. Kis lépések, de a fejemben egy haladás előre.
