Január 10, péntek

A tegnapi röplabda nagyon jól segített. Igaz gondoltam játék közben egy jó párszor rád. Viszont utólag annyira tiszta lett a fejem. Még mindig éreztem ugyanazokat az érzelmeket és ugyanazok a gondolatok megvoltak, viszont kevésbé fájtak a szívemnek. A tiszta fejemmel úgy vettem észre jobban tudom elfogadni a mai helyzetet és jobban is tudok önzetlenül örülni a boldogságodnak. Egy jó kis csapat volt akik hívtak a következő edzésre is, de sajnos azt kellett még mindig válaszolni, hogy én külföldön élek.

Utána elmentem még egyszer kajálni, hiszen edzés után mindig farkas éhes vagyok. Nem leszel büszke rám, de mekki lett a választás. Evés közben láttam instán a “Moody folks” videóját, amiben te is szerepelsz. Nagyon cukin nézel még mindig ki ahogy fuvolázol. Sajnálom is hogy a január 18as koncertet ki is fogom hagyni. A másik oldalról lehet hogy jobb is hogy nem megyek. Lehet te ezt tolakodásnak látnád, viszont érzem azt is ha nem megyek el erre a koncertre, az életben nem foglak már látni fuvolázni.

Hazafelé persze mint mindig néztem hogy nem szállunk e véletlenül ugyanarra a villamosra, miközben nem is tudom hogy beszélnél e egyáltalán velem.

Elgondolkoztam a sok tanácson amit az utóbbi időben kaptam különböző irányból. Volt aki azt mondta hogy haragudjak meg rád, az majd átsegít a fájdalmon. Ezt én viszont el sem tudom képzelni és nem is érne meg nekem. Semmi okom nincs haragudni rád. Mindig is őszinte és nyitott voltál velem. Hogy azokat a szavakat mondtad, amiket nem akartam hallani, nem jelenti azt hogy okom lenne haragudni. Nem is tartom egy egészséges dolognak haraggal elnyomni a fájdalmat.

Tanácsolták nekem azt is hogy változtassam meg a véleményemet rólad. Hogy te nem egy aranyos cuki kislány vagy, hanem egy megbízhatatlan, hűtlen “banya”, aki csak ugrál az egyik srácról a másikra és én nem jelentettem egy picivel sem többet vagy kevesebbet neked mint az előttem levő vagy az utánam levő srác. Ez a fajta gondolkozás sem tetszik nekem, mert onnantól olyan érzésem lenne, hogy az utóbbi másfél év semmit sem jelentett és csak pazaroltuk egymás idejét. Ezt nem szeretném gondolni, mert még mindig úgy érzem hogy mind ketten nagyon jó befolyással voltunk egymásra és egy maradandó pozitív irányba sikerült a másikat egy darabon elkísérni. Mellesleg szeretném hogy az a több ezer gyönyörű szép pillanat mint jó emlék maradjon meg, utólagos bepiszkolás nélkül.

A legtöbb srác viszont azt javasolja hogy próbáljam meg a szexet. Ennek látom én is az értelmét. Az biztos hogy egyik oldalról elterelné a figyelmemet rólad és utólag is kevesebbet mernék már rád gondolni. Viszont van ennek a megoldásnak egy jó pár hátulütője. Az biztos hogy közben csakis rád tudnék gondolni, ami így a fejemben egy szörnyű élménynek tűnik. A másik meg hogy annak ellenére hogy szétmentünk, megmaradt a gondolatom, amit tőled kaptam, hogy tiszta szeretnék maradni. Meg szeretném tartani ezt a fajta szeretetett annak a lánynak, akivel az életemet fogom majd leélni. Fura érzés ez. Azt gondoltam mindig hogy utánad ez a gondolat is el fog tűnni, hiszen alapból már nem voltam “tiszta”, mikor veled találkoztam.

Egy nagyon fájdalmas dolog volt tőled hallani miután szétmentünk, miközben én mindig is úgy éreztem hogy én a szeretetett és gyógyulást jelképezem, és igen, a szexualitás egy formája a gyógyulásnak, hogy te engem bűnnek láttál. Ez lehet hogy onnan származik hogy bűnösnek érezted magad, hogy egy ennyivel idősebb sráccal vagy együtt, vagy alapból a szexualitást bűnnek élted meg. Tudod erről mi a véleményem: ami szeretetből, nem vágyból történik, az nem bűn. Ezt tudva nem megoldás a szex sem a mókusfelejtéshez.

Ma reggel megint elmentem az alapítványhoz, akik hontalanokkal foglalkoznak. Megint egy nagyon érdekes élmény volt, hiszen ez az a hely ahova mennek hontalanok melegedni, beszélni a problémájukról és persze megoldásokat találni. Segítenek ott a munka keresésben, kaját osztanak és adnak egy meleg helyett ahol le lehet ülni. Egyben elterelte a sok embernek gondjai a figyelmemet rólad, közben úgyanúgy azon is gondolkoztam, hogy mennyire el tudnám képzelni hogy egy ilyen helyen dolgozol. Én is érdeklődtem a lehetőségről és amint sikerül Magyarországra költöznöm, egy ilyen helyre fogok menni önkénteskedni. Áron jóban van az alapítványnak a vezetőségével, így kerültem el egyáltalán erre a helyre. Egyre jobban megvan az érzésem hogy jó végeredménye lesz a kis projektnek, amit a lakásban elkezdtem.

Mai nap, egy ebéd után, bóklászni fogok egyedül a városban. Megpróbálom kiélvezni ezt az utolsó pár napot Pesten. Sajnálatosan a fájdalmaim miatt nem tudok az a nyitott ember lenni, aki te megismertél, aki mindenkivel és bárkivel elbeszélget. Nagyon remélem hogy hamarosan erre megint nyitott leszek és egyáltalán visszatér a vágy erre. Este találkozok még Gacával, megpróbálok egy picit pozitívabb benyomást hagyni. A múlt heti találkozónk, még együtt apuval hármasban, nem túl jól sült el. Csakis a problémáim és érzelmeimről tudtam vele beszélni, amiről el tudom képzelni, hogy nem lehetett nagy élmény neki. Nem azt várta hogy egy depis emberrel fog találkozni. Viszont vele teljesen nyitott vagyok a dolgokkal kapcsolatban, hiszen ő valamennyire ismer téged. Együtt álltunk a pályán, mikor téged megismertelek.

Január 9, csütörtök

Tegnap megint kimentem Érdre és a sztenderd program mellett este meglátogattam egy régi barátnőt. Beszéltünk sokat, jó volt újra látni őt. Emlékeztet a fiatalkoromra, mert sokat lógtunk együtt minden alkalommal, mikor Pestre jöttem. Rájöttem viszont hogy az állapotban amiben vagyok nem tudok embereknek segíteni és nem tudok az a jó befolyás lenni, amit próbálok. Szegény lány eljutott egy olyan pontra hogy minden nap munka után iszik. Én meg a helyett hogy felkaroltam volna és vittem volna valahova, tegnap este mellé beálltam a sorban és vele együtt ittam. Az utcán a hontalanoknak sem kaját vagy pénzt adok, hanem cigit nyomok a szájukba, amivel abszolút nem segítek senkinek. Annyira elfajult a dolog este, hogy az utolsó vonat már el is ment, mire a menetrendet megnéztem, így kint maradtam és megint Érden ébredtem.

Segített az este egy picit elterelni a figyelmemet, viszont reggelre visszajött a káosz a fejemben durvábban mint előtte. Lehet hogy a napló írás nem fog annyira segíteni mint gondoltam és a nyugalom mégis abból származott hogy beszéltünk a napokban. Megbántam hogy felhívtalak, mert annak ellenére hogy nagyon jó volt hallani a hangodat, tudni hogy mi a helyzet veled és érezni hogy nem utáltál meg, mégis egy hamis megnyugvás volt. Most már megint arra vágyok hogy újra felhívjalak és a hangod megnyugtasson. Jelezted hogy ezt nem akarod, így tartanom kell magamat ehhez, bármennyire is nehéz. Megint folyamatosan gondolok szép közös pillanatokra, ölelésekre és szép szavakra amiket egymásnak mondtunk. Ezt követve keresem a hibát, hogy hol rontottam el a dolgot és hogy mit kellett volna másképp vagyis jobban csinálni. Az egész gondolatmenet közben jönnek a kérdések hogy vajon hogyan tudtál te így változtatni és olyan fájdalmas dolgokat csinálni mint az nap mikor a Mátrában kirándultunk, este már az új sráccal beszélni. Vagy a rákövetkező nap, mikor megkaptam az utolsó csókot délben, egy pár órával később az új sráccal randira menni.

Azt hittem nagyon sokáig hogy tudatosan élek és tudatosan gondolkozok. Megpróbálok semmit sem automatikusan csinálni, hanem mindenen elgondolkozok és ott vagyok a pillanatban. A legjobb példa erre a cipőfűző kötés. Sok ember nem gondolkozik ezen a tevékenységen el és csinálja egy automatikus mozdulattal ami évek óta belé van “építve”. Akkor él az ember tudatosan ha ilyeneket nem automatikusan csinál, hanem ezeket a mozdulatokat is végiggondolja. Ezt akkor veszi igazán észre, ha új módszert tanul a fűzésre, ha az egyik fele a fűzőnek túl rövid, vagy ha másnak szeretné fűzni. Azt hittem én az életem minden részében ezt tudom csinálni, de rájöttem hogy a gondolkozásomat sem tudom ilyen időkben irányítani. Sokszor mondtam hogy én nem fogok tönkre menni ha elveszítelek. A logikám szerint a korkülönbség miatt nagyon kevés esély volt hogy mi együtt tudunk maradni. Így abban az esetben hogy eltávolodunk egymástól, az éber gondolkozás azt fogja súgni hogy ez elkerülhetetlen volt és ezzel el is fogom fogadni hogy minden úgy történt ahogy kellett hogy történjen. Fogalmam sem volt hogy nem fogom tudni uralni azt hogy min jár majd utána a fejem. Próbálni megérteni hogy egy ennyire fiatal lány hogy tudott megváltozni, nagyon egy nevetséges dolog. Szüleid figyelmeztettek rá hogy még nagyon nagy változásokon fogsz keresztül menni és tudom hogy ez egy teljesen természetes dolog. Mégis a sok közös emlék meggátolja azt hogy elfogadjam a természet rendjét és próbálom megérteni a változást és keresem a változás okát. Ez egy teljesen fölösleges tevékenység és egyenesen ellentmond a tudatos gondolkozásnak. Igaz, te is már sokszor említetted hogy van egy pár ellentmondás abban ami nekem kijön a számon. Egy dolog valamit tudni és egy egész más dolog azt érezni és végrehajtani.

A másik dolog amiben nyilvánosul a hibám a tudatos gondolkozásban, hogy az elmúlt másfél évben, minden alkalommal mikor itt voltam, siettem mindenhol és mindenhonnan feléd, hogy minél több időt tudjunk együtt tölteni. Ez úgy belém épült, hogy még most is bárhol vagyok, megvan az érzésem hogy sietni kéne vissza. Többször el siettem már valahonnan, hogy gyorsan visszaérjek. A lakásba megérkezve gondolkoztam csak el, miközben egyedül ülök és röpködnek az emlékek, hogy miért is siettem? Hova siettem? Nagyon nehéz itt nézni a festményedet a városmajori padról. Nagyon nehéz megemészteni a gondolatot hogy eddig siettünk egymáshoz, most meg naponta elmész a lakásom mellett többször és be sem nézel. Próbálom megérteni hogy te hogyan tudod visszatartani magad attól hogy írj vagy hívj engem. Hogy hogyan tudod visszafogni azt hogy nem szállsz le villamosról és szaladsz végig az utcán hogy a nyakamba ugorj. Önpusztító gondolatok, melyek nem veszik figyelemben hogy te tovább léptél és más nyakába ugrasz már mai nap. Így az én ölelésem már nem szükséges.

Egy másik gondolatom hogy mai nap már önző a szeretetem. Beszéltem erről Áronnal is és meg is gyóntam. Változtatni rajta még nem sikerült. Neked mindig is mondtam hogy megértem és támogatom is ha nem szeretnéd folytatni a “nehéz utat” amin mi együtt jártunk. Hogy semmi baj nincs azzal ha egy kevésbé bonyolult úton indulsz, ami megkönnyebbíti az életedet. Ezt nagyon könnyen mondtam, hiszen ott voltál mellettem. Szeretetből mondtam ami nem önző volt. Figyeltem arra hogy te boldog legyél és minden a legjobb legyen neked. Magamat ki tudtam hagyni ebből, mert boldogított az hogy ott vagy mellettem. Most hogy már nem vagy itt, megváltozott az ügy. Így már kevésbé tudok a te boldogságodra figyelni és téged az első helyen tartani. Most hogy itt össze vagyok zárva az említett gondolataimmal, nehezebb sokkal és azt érzem hogy már önző a szeretetem. Tudom hogy boldog vagy nélkülem és mégis ott van az érzés hogy fel kéne vennem veled a kapcsolatot. Hogy szeretném hallani a hangodat és szeretném megint érezni az ölelésedet. Innentől már nincs meg az érzés hogy téged az első helyre raklak, bármennyire is azt érzem még hogy szeretlek.

Délután találkozok egy haverommal és elmegyünk kajálni a városban. Este megyek egyet röpizni. Remélem a sport es mozgás ki fogja üríteni a fejemet és utána tisztábban tudok megint gondolkozni. Közben tudom hogy maga a röplabda egyben rád is emlékeztet. Ez egy fura dolog. Annyit röplabdáztam már mielőtt egyáltalán megismertelek. Mégis úgy megváltoztattad nekem a sportot, hogy már ebben is téged látlak. Annyi biztos hogy nagyon durva befolyásod volt és mély nyomot hagytál bennem. Sajnálom hogy másfél évig játszottunk együtt, mégsem sikerült sosem teremben játszanunk. Mindig csak a “te pályádon”.

Január 7/8, kedd/szerda

A tegnapi nap nagyon furán telt. Tele volt ellentmondásokkal és vegyes érzelmekkel.

Reggel Érden ébredtem, egy olyan éjszaka után, amiben nagyon sokat beszéltünk a múltról és múltbeli érzelmekről és élet szituációkról.

Kint Érden végre sikerült egy régi ismerőst meglátogatni, akivel nem találkoztam mióta megszületett szeptemberben a lánya. Nagyon édes kis tüneményes baba, aki folyamatosan próbál már így 4 hónaposan beszélni.

Sikerült végre elkezdeni csapatot építeni itt Magyarországon is az orchidea szállításához. Nagyon várom hogy ezt el lehessen kezdeni. Bárhova megyek, mindig látok ilyen növényeket az ablakban. Jelnek látom minden alkalommal hogy ez itt mennyire egy populáris dolog és hogy már el kéne kezdeni. Nem kéne mondani, de azt is nagyon várom hogy itt legyenek a növények és a legszebb fajtákból valahogy egy párat, lehet sunyi módon, eljuttassak hozzád.

Gondoltam még mindig nagyon sokat rád és ahogy elkezdtem a naplódban írni, elgondolkoztam azon is hogy miért nem kértelek meg, mióta újra összejöttünk a tavalyi év elején, hogy írd tovább a naplót. Érdekelt folyamatosan hogy hogyan telnek a napjaid és a gondolataid minden nap. Már nem merem a “napi gondolatnak” hívni, hiszen ennek a kifejezésnek most egy nagyon negatív hangzása van a fejemben. Ha vissza tudnék menni, megkértelek volna hogy legalább egyszer hetente írj valamit. Igaz az elfoglalt betáblázott napi rendedben nem biztos hogy belefért volna, de az biztos hogy jobban tudtam volna hogy mi játszódik benned.

Nagy a káosz most mindenhol körülöttem. Nagynéném haza félig leégett karácsonykor, így családosan járunk hozzá pakolni és őt támogatni. unokatestvérem a jegén elesett és koponyatöréssel fekszik otthon. A felesége csak a bokáját törte el, de mellette fekszik. A lányukat, kis Annát, közben el kell látni.

A szembe szomszéd felesége, akivel többször találkoztunk itt a ház előtt, hiszen ott szeretett kint ülni a napon, karácsony előtt 2 nappal meghalt, így Pista bácsit is egy picit támogatni kell hogy ne érezze magát egyedül.

Megvan a gondolat hogy az emberek problémáihoz képest az én gondom csak egy kis hangya piszok, de mégsem érzem ezt még teljesen át.

Este kimentünk apuval Szentendrére családlátogatásra. Hangulatos volt és volt elég dolog ami el tudta volna terelni a figyelmemet, mégis túl sokat gondoltam rád. Nem tudom még pontosan hogy meddig fog ez tartani. Nagyon örülnék már ha nem minden tevékenység közben te jutnál eszembe.

Mai nap elkísértem aput a reptérre, hiszen ő már előbb visszament. Visszafelé menet elmentem a sulid mellett villamossal és elgondolkoztam, hogy vajon a tanidő már elkezdődött e, vagyis hogy bent vagy e már. Próbáltam sugározni befelé a szeretetet és békességet, hátha megérzed és pozitív különbséget tesz a napodban.

Fura érzés megint egyedül lenni itt, de ad több időt gondolkozni és elcsendesülni. Apu nagyon nehezen érti meg hogy min megyek keresztül, hiszen vele már másfél évvel ezelőtt megbeszéltem hogy nem veszlek téged túl komolyan. Fiatal voltál és vagy, így nagyon kevés az esély szerinte hogy ez egy maradandó állapot lesz. Az ő megértésére és együttérzésére nem nagyon tudok számítani. Ebben van pozitív is, mert ő jobban tereli el a figyelmemet rólad, hiszen nem veszi már komolyan a Mókus & Manó témát. Tudom nekem sem kéne már.

El fogok menni mai nap egy alapítványhoz, akik hontalanokkal foglalkoznak, mert Áron erre megkért. Itt fogok információt gyűjteni arról hogy mik a veszélyek annak hogy ilyen embereket költöztettem be a lakásba. Ha minden igaz mesélnek majd arról hogy mik a veszélyek és mire kell figyelnem annak érdekében, hogy jó irányba legyenek terelve.

Sokat beszélek Áronnal. Szerintem észre vette hogy egy olyan állapotban vagyok, amiben egy picit terelni kell engem is, hogy ne csináljak túl nagy hülyeségeket. Sokszor sajnálom szegényt, hogy ennyi időt és energiát kell neki rám “pazarolnia”, de egyszerre nagyon hálás vagyok hogy ő van.

Közben elkezdtem verseket olvasni régi magyar költőktől és magyarra fordított verseket. Néha találok egy nagyon szépet és el is kezdem megtanulni. Tudom hogy nektek itt Magyarországon ez nem egy nagy szám, hiszen az iskolában is tanultok verseket és hosszabb/bonyolultabbakat, de nekem a Magyar nyelvben ez egy eléggé nehéz feladat. Remélem hogy ez a tevékenység az agyamat jobban le fogja foglalni.

Január 6, hétfő

Tudom hogy nem szabadna ezt csinálnom, de mégis beléptem és szeretnék írni neked valamit, amit vagy látni fogsz, vagy soha sem fogod észre venni.

Amennyire jól és nyugodtan aludtam tegnapelőtt egy hónap nyugtalanság után, miután megint beszéltünk egy hosszú hosszú csend után, legalább annyira rossz volt az utóbbi éjszaka.

A nyugalmas éjszaka közepén írtál nekem egy üzenetet egy kérdéssel. Vettem a fáradtságot hogy ezt reggel 6kor egy hosszú levéllel megválaszoljam. Ezt a levelet majdnem 3 órán keresztül írtam. Majdnem későn is indultam a vasárnapi misére. Sajnos ebben a levélben túl nyitott voltam az érzelmeimről.

Igaz arról szólt hogy még mindig nagyon erősen érzem veled a kötődést. Azért is esik nagyon jól veled beszélni és megosztani veled azt ami bennem van. Sajnos nem sikerült úgy megfogalmazni hogy ne érezd azt hogy bűntudatot szeretnék benned kelteni.

Nem tenném ezt. Az utóbbi másfél évben nem tettem sosem direkt olyan dolgot ami neked rosszul esne vagy fájna. Most sem ezt próbáltam. Mai napig csakis jót szeretnék neked. Bíztam benne hogy ismersz ennyi idő után eléggé hogy ezt tudd biztosan rólam. Nem hiába kérdeztem már nagyon sokszor hogy bízol e bennem?

Este viszont már túl sok volt neked az a nyitottság, amiről azt gondoltam hogy belefér, hiszen a tabu témák megtörése világosság felé vezet. Nem így láttad ezt a dolgot, amit meg is tudok érteni, így inkább már le is tiltottál. Ez volt az egyik oka a szörnyű éjszakámnak.

Mai nap víz kereszt ünnepe van, így hajnalban elindultam, hogy a 7 órás misén ott legyek. Ez segített megint a megnyugvásban és még soha sem éreztem ennyire erősen hogy az életemet oda kell adnom és eggyé kell válnom. Ezzel együtt feladni minden vágyamat és akaratomat, annak érdekében hogy ő tudjon vezetni. Nagyon nehezemre esik ennyire vakon bízni abban hogy jobban tudja mi jó nekem mint én magam, de bízni kell, ha már azt veszem észre hogy a saját akaratom nagyon fájdalmas helyekre vezet.

Eddig is megvolt az érzésem hogy fel kell adnom az életemet és eggyé szeretnék válni, de ebben a gondolatban mindig veled akartam eggyé válni és neked áldozni az életemet, mikor ezt Istennek kéne. Meg is született a gondolat hogy én téged vajon egy Istennőnek láttalak?

Mise után vissza mentem a Széll Kálmán térre & benéztem a henteshez, hogy reggelit vigyek apukámnak. Amint kijöttem a nagy adag virslivel, ki jön velem szembe már a zebránál? Apukám! Így együtt inkább vissza mentünk a henteshez és ettünk egy kolbászt, miközben mesélt a gyerekkoráról.

Ezután hazajöttem & elkezdtem a konyhát rendbe rakni. A nyugtalanságom miatt, akartam írni egy darabot neked, amit nem küldtem volna el, mikor megszületett az ötlet hogy megpróbálhatnék belépni ide és írni neked úgy hogy nem zavarlak vele.

Remélem ez így téged nem bánt és nem fogod máris kitörölni bejegyzésemet, így tudnék még egy párszor írni a napjaim és gondolataimról anélkül hogy zavarlak téged. Mellesleg ez egy olyan bejegyzés, amit te könnyen tudsz ignorálni, hiszem még ha észre veszed, sem kell rá figyelni. Viszont én mégis ki tudom írni magamból egy olyan módon, amin lehet hogy a firkák valaha eljutnak hozzád. Írhatnám a saját naplót, de onnantól esélye nincs hogy megtalál téged. Az azt jelenti hogy csak úgy tudnám erre a lehetőséget megadni ha elküldöm az adatait a naplónak. Azzal meg megint zavarni kéne téged.

Ez tűnik nekem az ideális megoldásnak. Remélem te is így látod és elfogadható neked.

december 3, vasárnap

Reggel 10 körül elindultam a barátnőméktől és hazafele még beugrottam a templomba. Otthon együtt ebédeltem a családommal, majd felmentem kicsit pihenni és sorozatozni. Délután találkoztam egy barátommal, majd este leültem tanulni, mert a következő hetem nagyon húzós lesz.

december 2, szombat

Reggel elmentem a régi iskolámba a karácsonyi vásárra. Találkoztam és beszélgettem néhány volt tanárommal, ismerősömmel, majd hazamentem ebédelni. Azután összepakolta és elindultam az egyik barátnőmhöz, akinél ma este volt hb. Közeli és jó barátaim voltak ott, mégsem éreztem olyan jól magam, amikor megérkeztem. Megnéztük az eb sorsolást, majd kipróbáltuk a szaunát. Nem volt olyan rossz, de 10 percnél többet nem nagyon bírtam ki bent. Azután lezuhanyoztunk, majd leültünk vacsorázni. Bolognai volt a kaja, ami nem is volt olyan rossz, csak nem volt étvágyam. A többiek vacsora után elmentek sétálni, de én maradtam, mert nagyon hideg volt kint, és nagyon fázós vagyok. 
A barátnőmék házának alig vannak falai, hatalmas üveg ablakokból áll az egész. Féltem egyedül. Nem először éreztem ezt, hiszen köztudott hogy a sötétben is félek, és egyedül is, ami eléggé megnehezíti az életem, pl az alvás terén, ugyanis csak akkor tudok elaludni, ha a fal felé fordulok, és a fejemre húzom a takarómat. Az egyedülléttel is vannak problémáim, egyszerűen mindig azt érzem, hogy van ott valaki, rettentően félek. Ezt éreztem amikor ültem egyedül a házban, és sajnos később is , amikor a többiek már ott voltak.
Az este további része szörnyű volt. Leültünk megnézni valami műsort, és közben az egyik barátom rám írt, hogy menjünk fel egy szobába. Jóban voltam vele, de kicsit féltem. Végül felmentem. Rám nyomult megcsókolt és fogdosott. nem voltam elé erős és határozott. Mondtam, hogy én nem akarom. De mégis elkezdte levenni a nadrágomat. Akkor kezdtem el sírni, de nem csináltam semmit. megint leblokkoltam. Mint régen.. 
Le akart velem feküdni, és már a saját övét csatolta ki amikor megint mondtam, hogy ne. Akkor vette észre, hogy sírok, és észhez tért. Meglepődött és bocsánatot kért. Szörnyen érzem magam. Piszkosnak és kurvának. Hogy tehettem ilyet, hogy hozhattam magam ebbe a helyzetbe. Tényleg igaza van mindenkinek aki ilyeneket mond rólam, mert tényleg az vagyok. És nem érdemlem meg, hogy valaki segítsen, mert ha megtudja, miket hibáztam és milyen vagyok, nem fog bízni bennem, talán ki is ábrándul belőlem

december 1,péntek

Reggel csak 9-re kellett bemennem, de hamarabb keltem, mert találkoztam egy barátommal, akit elkísértem suliba. Utána vettem magamnak reggelit, majd beültem a terembe olvasni. Ma pályaorientációs nap volt a suliban, ami azt jelenti, hogy különbféle előadásokat tartanak nekünk egyetemi hallgatók, vállalkozok vagy tanárok, és ezzel próbálnak segíteni bennünket abban, hogy merre is tanuljunk tovább. Én idén a bölcsészetet választottam,így abba kaptam egy kicsi betekintést. Valahogyan úgy éreztem, hogy nem vonzódom ehhez annyira, jövőre megnézem a mérnökit, vagy a pszichológiát szerintem. Suli után még dolgoztunk egy beadandón az osztálytársaimmal, majd elmentem karácsonyi díszeket vásárolni otthonra, mert úgy döntöttem, idén én veszem ezt kézbe. Azután elmentem egy megbeszélésre a városba, majd elmentem a barátaimmal egy-két hajléktalan barátunknak egy kis ennivalót, teát és takarót osztani. Ezután már szerencsére mehettem haza, otthon csináltam magamnakvacsorát, majd készültem is aludni, ert rettentően fáradt voltam.
Örülök, hogy felhívtál ma, jó volt hallani felőled, és örülök, hogy a vizsgáid is jól sikerültek. Kitartást!

november 30, csütörtök

Ma leesett az első hó. Miközben mentem az iskolába hallgattam az összefoglalómat és a Vakság című könyvet olvastam. Ma csak 4 órám volt megtartva. Magyaron kiengedtek minket a parkba játszani. Rég láttam ennyi havat, így rendesen felpörgetett ez az élmény. Suli után siettem haza, mert sajnos elkezdett esni az eső és a cipőm is kezdett már beázni. Otthon csináltam magamnak egy teát és pucoltam egy kis gyümölcsöt rögtönzött uzsonna gyanánt. Azután összepakoltam és elmentem edzésre. Nagyon szenvedős volt az utam, de szerencsére megérkeztem az edzésre. A nap elején összegyűlő rengeteg energiám valahogy az első pár kör után elment, a feladatoknál sem tudtam rendesen koncentrálni, bár úgy érzem, hogy inkább az volt a probléma, hogy a társaim nagyon nem vették komolyan, ezért én is ideges lettem.
Edzés után hazaszenvedtem magam, csináltam melegszendvicset vacsorára majd felmentem a szobámba. Nagyban válaszolgattam az üzeneteimre, amikor egyszer csak eszembe jutottál. Visszagörgettem a chatünkhöz és újra elolvastam a búcsúüzenetedet. Már ezredjére. Észrevettem, hogy már a becenevedet is törölted. valahogy nem érdekelt. Életben tartott a lángoló szív.

november 29, szerda

Ma valahogy jó kedvvel ébredtem, és ez megpecsételte a mai napomat is. Edzésen nem volt ez edzőm ezért egy új edzővel edzettünk. A szombati meccsünk óta nagyon érzem az energiát a párommal, elképesztő jót játszottunk. Felszabadultam. Este még tartottam egy fizika korrepetalast az egyik osztálytársamnak, megnéztem az United Galata mérkőzést, amire a fogadást sajnos elbuktam, de legalább jó volt a meccs;)

Ma érkezett meg a 2023-as spotify összefoglalóm, amiben kaptam egy statisztikát, hogy ebben az évben milyen dalokat hallgattam:

november 28, kedd

Ma hamar elengedtek suliból, így hazamentem tanulni. Amióta megkaptam tőled a géped, sokkal összeszedettebb vagyok. Már nem tanulok az ágyamon, korábban lefekszem, és a beadandóimhoz sem kell gépet kérni, ezért jobban ki tudom használni az időmet. Estig blogot irtam, aztán lementem és csináltam magamnak egy tésztát. A családterápia kezdete óta sokkal jobban vagyok az öcsémmel, akivel egy szobában lakunk: Néha találkozunk suli után és együtt megyünk vásárolni, vagy együtt főzünk. Ő nagyon ért a gépemhez és rengeteget segít nekem, ha valamit nem értek, ezért cserébe néha kölcsönadom neki a gépemet, ha azon kell dolgoznia. Sokat gondoltam rád a mai nap, akármennyire hiányzol, örülök, hogy van reményem benned.