Napló

Napló

2025. január 10. - aknam

 

Január 10, péntek

A tegnapi röplabda nagyon jól segített. Igaz gondoltam játék közben egy jó párszor rád. Viszont utólag annyira tiszta lett a fejem. Még mindig éreztem ugyanazokat az érzelmeket és ugyanazok a gondolatok megvoltak, viszont kevésbé fájtak a szívemnek. A tiszta fejemmel úgy vettem észre jobban tudom elfogadni a mai helyzetet és jobban is tudok önzetlenül örülni a boldogságodnak. Egy jó kis csapat volt akik hívtak a következő edzésre is, de sajnos azt kellett még mindig válaszolni, hogy én külföldön élek.

Utána elmentem még egyszer kajálni, hiszen edzés után mindig farkas éhes vagyok. Nem leszel büszke rám, de mekki lett a választás. Evés közben láttam instán a “Moody folks” videóját, amiben te is szerepelsz. Nagyon cukin nézel még mindig ki ahogy fuvolázol. Sajnálom is hogy a január 18as koncertet ki is fogom hagyni. A másik oldalról lehet hogy jobb is hogy nem megyek. Lehet te ezt tolakodásnak látnád, viszont érzem azt is ha nem megyek el erre a koncertre, az életben nem foglak már látni fuvolázni.

Hazafelé persze mint mindig néztem hogy nem szállunk e véletlenül ugyanarra a villamosra, miközben nem is tudom hogy beszélnél e egyáltalán velem.

Elgondolkoztam a sok tanácson amit az utóbbi időben kaptam különböző irányból. Volt aki azt mondta hogy haragudjak meg rád, az majd átsegít a fájdalmon. Ezt én viszont el sem tudom képzelni és nem is érne meg nekem. Semmi okom nincs haragudni rád. Mindig is őszinte és nyitott voltál velem. Hogy azokat a szavakat mondtad, amiket nem akartam hallani, nem jelenti azt hogy okom lenne haragudni. Nem is tartom egy egészséges dolognak haraggal elnyomni a fájdalmat.

Tanácsolták nekem azt is hogy változtassam meg a véleményemet rólad. Hogy te nem egy aranyos cuki kislány vagy, hanem egy megbízhatatlan, hűtlen “banya”, aki csak ugrál az egyik srácról a másikra és én nem jelentettem egy picivel sem többet vagy kevesebbet neked mint az előttem levő vagy az utánam levő srác. Ez a fajta gondolkozás sem tetszik nekem, mert onnantól olyan érzésem lenne, hogy az utóbbi másfél év semmit sem jelentett és csak pazaroltuk egymás idejét. Ezt nem szeretném gondolni, mert még mindig úgy érzem hogy mind ketten nagyon jó befolyással voltunk egymásra és egy maradandó pozitív irányba sikerült a másikat egy darabon elkísérni. Mellesleg szeretném hogy az a több ezer gyönyörű szép pillanat mint jó emlék maradjon meg, utólagos bepiszkolás nélkül.

A legtöbb srác viszont azt javasolja hogy próbáljam meg a szexet. Ennek látom én is az értelmét. Az biztos hogy egyik oldalról elterelné a figyelmemet rólad és utólag is kevesebbet mernék már rád gondolni. Viszont van ennek a megoldásnak egy jó pár hátulütője. Az biztos hogy közben csakis rád tudnék gondolni, ami így a fejemben egy szörnyű élménynek tűnik. A másik meg hogy annak ellenére hogy szétmentünk, megmaradt a gondolatom, amit tőled kaptam, hogy tiszta szeretnék maradni. Meg szeretném tartani ezt a fajta szeretetett annak a lánynak, akivel az életemet fogom majd leélni. Fura érzés ez. Azt gondoltam mindig hogy utánad ez a gondolat is el fog tűnni, hiszen alapból már nem voltam “tiszta”, mikor veled találkoztam.

Egy nagyon fájdalmas dolog volt tőled hallani miután szétmentünk, miközben én mindig is úgy éreztem hogy én a szeretetett és gyógyulást jelképezem, és igen, a szexualitás egy formája a gyógyulásnak, hogy te engem bűnnek láttál. Ez lehet hogy onnan származik hogy bűnösnek érezted magad, hogy egy ennyivel idősebb sráccal vagy együtt, vagy alapból a szexualitást bűnnek élted meg. Tudod erről mi a véleményem: ami szeretetből, nem vágyból történik, az nem bűn. Ezt tudva nem megoldás a szex sem a mókusfelejtéshez.

Ma reggel megint elmentem az alapítványhoz, akik hontalanokkal foglalkoznak. Megint egy nagyon érdekes élmény volt, hiszen ez az a hely ahova mennek hontalanok melegedni, beszélni a problémájukról és persze megoldásokat találni. Segítenek ott a munka keresésben, kaját osztanak és adnak egy meleg helyett ahol le lehet ülni. Egyben elterelte a sok embernek gondjai a figyelmemet rólad, közben úgyanúgy azon is gondolkoztam, hogy mennyire el tudnám képzelni hogy egy ilyen helyen dolgozol. Én is érdeklődtem a lehetőségről és amint sikerül Magyarországra költöznöm, egy ilyen helyre fogok menni önkénteskedni. Áron jóban van az alapítványnak a vezetőségével, így kerültem el egyáltalán erre a helyre. Egyre jobban megvan az érzésem hogy jó végeredménye lesz a kis projektnek, amit a lakásban elkezdtem.

Mai nap, egy ebéd után, bóklászni fogok egyedül a városban. Megpróbálom kiélvezni ezt az utolsó pár napot Pesten. Sajnálatosan a fájdalmaim miatt nem tudok az a nyitott ember lenni, aki te megismertél, aki mindenkivel és bárkivel elbeszélget. Nagyon remélem hogy hamarosan erre megint nyitott leszek és egyáltalán visszatér a vágy erre. Este találkozok még Gacával, megpróbálok egy picit pozitívabb benyomást hagyni. A múlt heti találkozónk, még együtt apuval hármasban, nem túl jól sült el. Csakis a problémáim és érzelmeimről tudtam vele beszélni, amiről el tudom képzelni, hogy nem lehetett nagy élmény neki. Nem azt várta hogy egy depis emberrel fog találkozni. Viszont vele teljesen nyitott vagyok a dolgokkal kapcsolatban, hiszen ő valamennyire ismer téged. Együtt álltunk a pályán, mikor téged megismertelek.

A bejegyzés trackback címe:

https://mankanaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr218772330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása