Január 7/8, kedd/szerda

A tegnapi nap nagyon furán telt. Tele volt ellentmondásokkal és vegyes érzelmekkel.

Reggel Érden ébredtem, egy olyan éjszaka után, amiben nagyon sokat beszéltünk a múltról és múltbeli érzelmekről és élet szituációkról.

Kint Érden végre sikerült egy régi ismerőst meglátogatni, akivel nem találkoztam mióta megszületett szeptemberben a lánya. Nagyon édes kis tüneményes baba, aki folyamatosan próbál már így 4 hónaposan beszélni.

Sikerült végre elkezdeni csapatot építeni itt Magyarországon is az orchidea szállításához. Nagyon várom hogy ezt el lehessen kezdeni. Bárhova megyek, mindig látok ilyen növényeket az ablakban. Jelnek látom minden alkalommal hogy ez itt mennyire egy populáris dolog és hogy már el kéne kezdeni. Nem kéne mondani, de azt is nagyon várom hogy itt legyenek a növények és a legszebb fajtákból valahogy egy párat, lehet sunyi módon, eljuttassak hozzád.

Gondoltam még mindig nagyon sokat rád és ahogy elkezdtem a naplódban írni, elgondolkoztam azon is hogy miért nem kértelek meg, mióta újra összejöttünk a tavalyi év elején, hogy írd tovább a naplót. Érdekelt folyamatosan hogy hogyan telnek a napjaid és a gondolataid minden nap. Már nem merem a “napi gondolatnak” hívni, hiszen ennek a kifejezésnek most egy nagyon negatív hangzása van a fejemben. Ha vissza tudnék menni, megkértelek volna hogy legalább egyszer hetente írj valamit. Igaz az elfoglalt betáblázott napi rendedben nem biztos hogy belefért volna, de az biztos hogy jobban tudtam volna hogy mi játszódik benned.

Nagy a káosz most mindenhol körülöttem. Nagynéném haza félig leégett karácsonykor, így családosan járunk hozzá pakolni és őt támogatni. unokatestvérem a jegén elesett és koponyatöréssel fekszik otthon. A felesége csak a bokáját törte el, de mellette fekszik. A lányukat, kis Annát, közben el kell látni.

A szembe szomszéd felesége, akivel többször találkoztunk itt a ház előtt, hiszen ott szeretett kint ülni a napon, karácsony előtt 2 nappal meghalt, így Pista bácsit is egy picit támogatni kell hogy ne érezze magát egyedül.

Megvan a gondolat hogy az emberek problémáihoz képest az én gondom csak egy kis hangya piszok, de mégsem érzem ezt még teljesen át.

Este kimentünk apuval Szentendrére családlátogatásra. Hangulatos volt és volt elég dolog ami el tudta volna terelni a figyelmemet, mégis túl sokat gondoltam rád. Nem tudom még pontosan hogy meddig fog ez tartani. Nagyon örülnék már ha nem minden tevékenység közben te jutnál eszembe.

Mai nap elkísértem aput a reptérre, hiszen ő már előbb visszament. Visszafelé menet elmentem a sulid mellett villamossal és elgondolkoztam, hogy vajon a tanidő már elkezdődött e, vagyis hogy bent vagy e már. Próbáltam sugározni befelé a szeretetet és békességet, hátha megérzed és pozitív különbséget tesz a napodban.

Fura érzés megint egyedül lenni itt, de ad több időt gondolkozni és elcsendesülni. Apu nagyon nehezen érti meg hogy min megyek keresztül, hiszen vele már másfél évvel ezelőtt megbeszéltem hogy nem veszlek téged túl komolyan. Fiatal voltál és vagy, így nagyon kevés az esély szerinte hogy ez egy maradandó állapot lesz. Az ő megértésére és együttérzésére nem nagyon tudok számítani. Ebben van pozitív is, mert ő jobban tereli el a figyelmemet rólad, hiszen nem veszi már komolyan a Mókus & Manó témát. Tudom nekem sem kéne már.

El fogok menni mai nap egy alapítványhoz, akik hontalanokkal foglalkoznak, mert Áron erre megkért. Itt fogok információt gyűjteni arról hogy mik a veszélyek annak hogy ilyen embereket költöztettem be a lakásba. Ha minden igaz mesélnek majd arról hogy mik a veszélyek és mire kell figyelnem annak érdekében, hogy jó irányba legyenek terelve.

Sokat beszélek Áronnal. Szerintem észre vette hogy egy olyan állapotban vagyok, amiben egy picit terelni kell engem is, hogy ne csináljak túl nagy hülyeségeket. Sokszor sajnálom szegényt, hogy ennyi időt és energiát kell neki rám “pazarolnia”, de egyszerre nagyon hálás vagyok hogy ő van.

Közben elkezdtem verseket olvasni régi magyar költőktől és magyarra fordított verseket. Néha találok egy nagyon szépet és el is kezdem megtanulni. Tudom hogy nektek itt Magyarországon ez nem egy nagy szám, hiszen az iskolában is tanultok verseket és hosszabb/bonyolultabbakat, de nekem a Magyar nyelvben ez egy eléggé nehéz feladat. Remélem hogy ez a tevékenység az agyamat jobban le fogja foglalni.